Szép, nagyon szép. Most már úgy vagyok vele, bárcsak létezne a Prozium. Egy szúrás és nincsenek érzelmek. De könnyű is lenne. Sajnos nem az, így marad a szenvedés.
Ha egyedülállóval találkozunk, mindegy, mit mond, de biztos, hogy nem azért van egyedül, mert élvezi a magányt, hanem mert már megpróbált beilleszkedni a világba, de az emberek újra meg újra kiábrándítják.
