Na, jó kis agyzsibbasztó filozofálgatás tőlem, nektek!

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Jó lett, hasonlóképp vélekedem az ihletről.

Az én esetemben elég érdekes a dolog. Elkezd valami dolgozni a fejemben, és egyre kevésbé vagyok ura a gondolataimnak. A mesehősök, szereplők kikövetelik, hogy létezhessenek, megmutatkozhassanak, én pedig nem tehetek mást, engedelmeskedem nekik. Egy percig sem töprengve írok, csak írok, amíg csak súgnak a hangok. Előfordult már, hogy amikor befejeztem, bizony nem tudtam, hogy mit írtam, el kellett olvasnom, hogy tisztában legyek vele. Innen kezdve már csak a formai, helyesírási korrektúra van hátra.

Az életemben bekövetkezett tragédia óta alább hagyott a lendület. Mondjuk úgy, kiszáradtam. Elkerül a múzsa.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Fura dolog, hogy ami nálam a vers, az nálad a próza.
Mondjuk az is érdekes, hogy én verset jobbára akkor írok, amikor magam alatt vagyok (mondjuk ez pont nem igaz az utóbbi verseimre), viszont olyanok is!
A te írásaid nem nyomasztóak. Alapvetően pozitív ember vagy és akkor tudsz írni, ha a hangulatod, az életed is pozitív, úgyhogy érthető, hogy a tragédia óta kevésbé megy.
Mondjuk én sem érzem magam negatívnak, de nálam az írás sok esetben egyfajta levezetés.

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

A prózában szabadon csaponghatok, a versben kötöttségek vannak. Képes vagyok a rímfaragásra, de nem az én világom.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

"Amikor egy - akár jelentéktelen témáról írt – mű igazán megfog.
Amikor elszorul a torkod, ha az írás szomorú, vagy nevetned kell, ha az vidám.
Amikor tényleg beleéled magad és a részévé tudsz válni.
Amikor nem tudod megmagyarázni, hogy miért tetszik.
Amikor még napok, hetek, vagy akár hónapok múlva is eszedbe jut."

Szó szerint kifejezi azt, hogy miért olvasom a logouton azokat, akiket.

"nincs rá lezsóidő"

Tudom! Pedig jó verseket írsz!
Ez is érdekes. Én inkább a prózát érzem kötöttebbnek és a versben tudok igazán kibontakozni, ott érzem azt, hogy szabadabb vagyok. Ott bátran élhetek a költői szabadságommal és fogalmazhatok furán, vagy szokatlanul, variálhatom a szórendet, ha az a megfelelőbb és mindezt tudom úgy tenni, hogy nem kell gondolkodni rajta.

(#5) petipetya: Ugye? Sokszor azt sem értem, hogy miért jó, amit olvasok. (Legutóbb a farkasvakság nagyon tetszett!)

[ Szerkesztve ]

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)

Sajna, mikor még megvolt bennem az írhatnék, nem tettem tollat meg papírt az éjjeliszekrényre. Ezt azért bánom.
Most meg már...
Azért születtek szép versek, novellák. Ha egyszer nyerek a lottón, majd talán kiadom, akkor is ha senkit nem érdekel. Addig meg megtartom magamnak.

/// "A félelmet lazán arcul csapom és fricskát nyomok az orrára" (T.B.A) ///

Én már nem is tudom, hogy milyen indíttatásból kezdtem felrakni az irományaimat (valószínűleg noszogattak az itteni ismerősök), de nem bántam meg. Jó volt olvasni a dicséreteket és a kritikákat is!

"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)