Engem már egészen fiatalon is foglalkoztatott a halál, de eleinte azért, mert nem értettem. Apám próbálta elmagyarázni mindenféle példákkal és mesékkel (7-8 éves lehettem) és talán részben ennek is tudható be, hogy nem félek tőle, hanem elfogadom az élet természetes részének.
A különböző világvége elméletek nem igazán hatnak meg, mert rengeteg olyan dolog van, ami véget vethet a földi életnek. Olyanok is, amit nem tudunk előre megmondani (pl. a fény sebességével terjedő sugárzás egy szupernova-robbanásból).
Az viszont számomra is kétségtelen, hogy sokkal többre is képes az emberi agy, mint amire most használjuk.
"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)