Hát igen.. Azok az árak.

Az én PC-s korszakom 1991-ben kezdődött. A 8 bites gépekről nemigen tudok jó szívvel nyilatkozni, mivel Primo-m volt csak (fekete-fehér kompozit kimenet, magnó), később nem is tudom miért, vettem egy zx81-et, 16 K-s bővítővel, ami szintén FF volt, szóval, ezek a gépek nem nyújtották azt a maradéktalan felhasználói élményt, amit a c64-esek, spectrumosok, vagy az amigások élvezhettek.

El is döntöttem, hogy nekem commodore, vagy más 8 bites nem kell, pedig akkor még sláger gép volt a c64-es. A korábbi kudarcaim okán már óvatos voltam. Na meg az anyagiak is szűkösek voltak, így egy PC mellett döntöttem.
Hogy miért hangsúlyozom ki ezt ennyire?
Mert volt ugye az IBM vagy ezzel kompatibilis PC, majd jött az XT és később az AT.
Nos, én PC-t szerettem volna venni, de az eladók mindenhol azt kérdezték, hogy jó, de milyet? XT-t vagy AT-t?
Nem tudták, hogy a "sima" PC is a termékcsoport része volt, ráadásul mint a legelső modell. Sőt, volt PC junior is. Ez a PC egyfajta kistestvéreként látott napvilágot.
Sokan azt sem tudják, hogy az IBM szállított rendelésre PC-t 16 kB memóriával is!

A végén egy használt XT-t vettem meg, amiben volt 640 K (DIP) ram, egy 1.2 MB-os (!) és egy 360 KB-os meghajtó, egy intelligens EGA kártya és semmi több. HDD később került a gépbe, ÁFA mentesített áron 33 ezerért, a kapacitása pedig 32 MB volt. RLL kódolású volt és bár sokan kinevetnek, de nagyon gyors is. Akkori viszonyokhoz képest, persze.

A közelben volt egy jó ismerős. Egy nagyon jó fej TV szerelő, tőle kaptam - hitelbe - egy CGA monitort, hogy használni tudjam a gépet. Az a 320 x 200-as grafika és a 4 szín, amit a monitor nyújtott, nekem akkor a világot jelentette, a rendszeresen jelentkező kötőhártya gyulladás mellett.
Ez a konfig, a korábbi Primo-val összehasonlítva az űrkorszakba repített engem. Végleg elfelejthettem a magnós, fekete-fehér világot annak összes nyűgjével.

Akkor ismertem fel a szinek információ-hordozó értékét, a vizuális élményen túl, akkor, azon a gépen vált belőlem PC felhasználó.

A dolog költségvonzata akkor 100 ezer forint környékén kumulálódott, de szerencsére beleálltam a hardverekkel való foglalatosságba, ami a velük való kereskedést is magában foglalta, így a befektetés viszonylag hamar (másfél-két év múltán), úgy-ahogy meg is térült. Sokaknak, a legtöbbeknek viszont az első kör bizony bukás volt.

Az árakról:

Egy db FF kézi szkenner 25 ezer,
egy db 256 szinre képes VGA illesztő 10 ezer,
egy db TV kártya 35 ezer forintba került. A bele való teletext modul plusz 10 rugót ért akkoriban.
4 MB RAM nagyon sokáig, évekig 20 ezer Ft volt és az első Pentium 100-as processzoromat 1996-ban 45 ezer forintért vásároltam.
Egy 20 MB-os kapacitású kalok MFM HDD 25 ezer, később egy 130 MB-os seagate pedig 60 ezer forintot kóstált.

Mennyi is ma egy 32 GB-os pendrive???

[ Szerkesztve ]

My own programming language: http://www.robomax.online