Ez egy nagy általánosítós poszt, szerintem.

Minden korhoz, nemhez, szexuális beállítottsághoz, értelmi színvonalhoz és társadalmi réteghez tartoznak olyan játékosok, akik egyes emberi minőségek hiányától szenvednek.

Ha valaki ilyen, akkor az előbb vagy utóbb elnyeri a megérdemelt jutalmát. Lehet hogy nem fogod ezt látni, mert nem a munkahelyen szenvedi el, hanem otthon, vagy egy zárt irodában. Vagy 10 év múlva, vagy csak a halála pillanatában - mert akkor mindenki magára marad, átlépni a túloldalra egyedül kell.

De miért is akarnád látni, amikor te nem bosszúszomjas vagy, csupán egy levegőnek nézett fiatal.

Honnan tudod, hogy ezek az emberek nem egy feldolgozatlan trauma következtében zárkóztak be a külvilág felé, hogy ne kapjanak egy újabb pofont. Ők is csak félhetnek, vagy ki lehetnek billenve az egyensúlyukból. Milyen is lehet feldolgozni, hogy ledolgoztál N évet, és közben a világ elhaladt melletted? Hogy olyan dolgok jöttek létre amiknek inkább elhazudod a létjogosultságát mint hogy szembenézz velük? Ezek az emberek sokszor a lelkük mélyén keserűek, vagy sérültek.

Előbb-utóbb lesz olyan terület, ahol lerí rólad, hogy otthon érzed magad, és jól végzed a munkád. Ez bizonyos ponton túl nem a környezetedtől függ, és más is felfigyel rá. Ahol persze velejéig romlott a cég, onnan érdemes lépni. Egy percig sem azt mondom, hogy hagyd magad.

Ha igényes vagy a munkádra, és van egy kis igazságérzeted, akkor egy idő után eleged lesz, ha nem bánnak veled emberként. Pár ilyen ember lelép a cégtől, mire észreveszik - ha észreveszik egyáltalán, hogy a vén szamárnál többet érne az általad végzett munka - ha nem most, akkor évek szakmai fejlődése után. Más kérdés, hogy a fejlődés útjába pont az a "mester" állt, akitől tanulhatnál. Monnyonle.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István