Kb. 6, legalábbis nálam. Gondolom 3 alkalommal is be lehet tolni, de én egy napra két tányért tolok be (apropó, 1 nagyobb vagy 2 kisebb fej hagyma, és a zsír (olívaolaj, kb. 0,5dl, amin megpirul a hagyma) kimaradt, ahogy a paradicsomszósz is, abból a legvizesebb izét (0,5kg, papírdoboz, 150-200 Ft körül) vagy a sűrűbb paradicsomsűrítményt (35dkg körül, üvegben) szoktam még hozzátenni és fűszereket, sót, cukrot(!) ízlés szerint, ezek a paradicsomos íz kiemeléséhez szükségesek. Próbáltam cukor és paradicsom nélkül, de rohadtul örömtelen. Kb. így néz ki:

500g TK tészta
500g pulykacomb
500g zöldségkeverék
500g paradicsomszósz
50ml olívaolaj
50g cukor
só, fűszerek

A másik a kockázott pulykacomb (szintén LIDL), ezt meg lehet főzni fűszerekkel, kígyóubi, paradicsom, joghurt, hagyma és beletekreni egy wrap-be :-)

(#222) Stauffenberg: a Kalóriabázist használtam úgy 8-10 éve, vezettem a fogyásom, a telefonra fel volt téve egy súlyt követő app (reggelente mértem és beírtam). A jojóval kapcsolatban egyetértek, ezt a fűtés-kihűlés dolgot csak érdekességképp említettem meg és ez saját következtetés, akár betegség is lehet mögötte.

Más. Ahogy fentebb egy hozzászólásban írtam, MINDEN dagadt pontosan tudja, hogy mit kellene tennie. Ennél jóval összetettebb a probléma. Tudom és ismerek is nem egy olyan embert, aki szerint csak fel kell tenni a kérdést, hogy le akarsz fogyni? Egészséges akarsz lenni? És ha a válasz igen (mert hát persze, ki akar 50 évesen meghalni?...) akkor nem értik, hogy miért nem tesz ezért bármit is az ember. Nekem is voltak hosszú és lelkesítő szakaszok, amikor ment minden, mint a karikacsapás, azután jön egy olyan szakasz, amikor nem akarok edzeni, csak járni a várost, beülni ide-oda, venni egy nagy fagyit, meginni pár sört, beülni egy moziba, koncertre.

És ezek váltogatják egymást. Azután visszavágyom az uszodába, konditerembe és újból elkezdem, majd jön megint a bohém része, amikor úgy vagyok vele, hogy kit érdekel, meddig élek, ki akarom élvezni, bármilyen rövid is. Ezek közt lehetnek magába fordulós szakaszok, amikor az ember realizálja, hogy ez így nem fog menni; a súly nem változik, te csak öregebb leszel és a problémák már itt vannak (44 vagyok), ekkora túlsúly nem a hosszú élet titka. Az ember elkezd megbarátkozni a gondolattal, hogy esetleg nem fogja megérni a nyugdíjba menést, de közben a két élet viaskodik egymással.

És akkor egyszercsak ott találod magad, hogy egyre nehezebb lesz minden, a lányok sem néznek rád, csak egy dagadt öregedő fasz vagy, akinek ezer lehetősége lett volna megtenni, hogy vált; a bohém életet megfelelően ötvözze a sportossal és akkor talán élvezheti majd a nyugdíjas éveit is.

Egyszóval olyan ez, mint egy drog, alkohol, akármi függőség, ahol csak egyetlen jó döntés van, ha abbahagyod (ezt lenne ugye a nagybetűs életmódváltás). Ez nem egy lépés, nem egy döntés, nem egy gondolat és nem egy nap. Ez a hosszútávú elköteleződés a legnehezebb és ezért esünk vissza sokan, mert nem látjuk be, hogy ez igazából kibaszottul a legfontosabb, amit tehetünk. Nem hiszek semmiféle felsőbb erőben, de sajnos magamban sem eléggé; azt tudom viszont, hogy szeretném jól kitölteni a rendelkezésemre álló időt, ezzel talán mindannyian így vagyunk.

Csak érdekességképp írtam le ezeket, amik bennem mennek, tudom, ennél van jobb és sokkal rosszabb helyzetben lévő sorstársam is. Mindenkinek a legjobbakat kívánom.

Mindent tudok a rákászszakmáról...