Ugyanezt lehetne állítani a beszélgetésről.

Szerintem úgy elég lapos lenne egy találkozó a haverokkal/rokonokkal, ha nem innánk/ennénk közben. Meghát a vendégeket illik kiszolgálni. Én speciel imádok enni, itthon, pizzériákban, strandon, vendégségben egyaránt. Félreértés ne essék, nem enni megyek vendégségbe, de nem szoktam otthagyni amit kiszedek/elém tesznek. Másrészt sztem egyáltalán nem evésközpontú a mai világ, inkább a profit, a pénz az amit sok ember minden más elé helyez. Az evés az általad említett helyeken sem feltétlen áll a központban, csupán egy része az adott eseménynek. Esküvőnél pl nem csak a kajálás a fontos, az a lagzi egy része, ami megint csak egy része az esküvőnek.
A reggeli, tízórai, ebéd, vacsi meg létfontosságú, a helyes táplálkozás meg az egészséges életmód része. Itt arra gondolok, hogy ha minden nap csak megállnék a mekinél azt' begyűrnék 2 hambit meg egy csipszet, nem hiszem h egészséges maradnék. Szóval szerintem az, hogy az ember rendszeresen, és főleg rendes kaját egyen, elengedhetetlen.

Kicsit lehet h elkanyarodtam a témától, de sebaj

...nem szexközpontú?

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

"Jólérzemmagam"-központú. Amivel szerintem nincs is baj, hacsak nem a realworld láncfűrészes gyiloktól érzi magát jól valaki.

Az evésközpontúság gyökerei valahol nagyon mélyen, az ösztönvilágban erednek. Az evés-etetés-vendégüllátás a szeretet jele. Ha enni adsz valakinek, megvendégeled, ezzel adod tudtára, hogy "szereted".
Mi az első pozitív inger, ami egy újszülöttet ér? (Az első az erős fény, és ahogy a tüdő megtelik levegővel, ami állítólag elég fájdalmas, és sírásra készteti a babát.) Az, hogy (jobb esetekben) rögtön az anyja mellére teszik, és rögtön elkezd szopizni. Tehát az agyában az evés összekapcsolódik anyával, a melegséggel, a puhasággal, a biztonsággal -> a szeretettel. És ezek az élmények nem múlnak el nyomtalanul, jól elraktározódnak a tudatalattiban. Ezért van evéskultusz, eszünk, ha lagzi van, eszünk, ha meghalt valaki, eszünk, ha bármit is ünnepelni akarunk, a kedvesünket meghívjuk vacsorázni, neadj' Isten főzünk neki, szóval etetjük azokat, akiket szeretünk.
És ha valaki úgy érzi, hogy őt senki nem szereti, ezért fojtja gyakran evésbe a bánatát.

[ Szerkesztve ]