A géprombolók logikája a 18. szd.-ban ugyanez volt.
Valójában nem az a sajnálatos, hogy gépek váltják az embereket, hiszen valójában a könyvtáros dolga, ha az érzelmeket kivesszük a dologból, nem éppen olyasmi, amit ne lehetne automatizálni. Meg nem éppen olyasmi, amire emberi életeket lenne muszáj szánni.
Hogy valakinek személytelennek tűnik, inkább csak hozzáállás kérdése.

A baj mélyebben van. Ott, hogy valójában a gépek által kiváltott embereknek nincs alternatíva, nem végezhetnek hasznos tevékenységet ahelyett, amit a gép elvégez helyettük. Egyszerűen feleslegesek lesznek, nem csinálnak az addiginál hasznosabb tevékenységet.
A könyvtáros nénik vagy nyugdíjba mennek, vagy munkanélküli segélyre.
A kézi beültetőgép által kiváltott szalagmunkás munkanélküli lesz.
A jobb gyártósor miatt kevesebb mérnök kell, aki nem kell, az csinál mondjuk egy kamucéget, vagy elmegy falat rakni, mert ott még kell élőmunka.
A társadalom egyre nagyobb rétegének nincs mit csinálnia, mert gépek helyettesítik, ez pedig nyomort, és elégedetlenséget szül. Ezt nap mint nap tapasztaljuk.

Egyszerűen nem látni, hogy az automatizálásnak valódi célja lenne; egy mesterségesen létrehozott, és fenntartott (eléggé rogyadozó), pénzalapú világban vagyunk, aminek valójában semi lehetősége a továbbfejlődésre, és a saját korlátainak túllépésére, pont a pénzalapúsága miatt.
Pedig meló lenne bőven, amit az automatizálás miatt felszabadult embertömegek fizikai vagy szellemi munkával megoldhatnának - meg kellene oldani a világ élelmezési, és környezetszennyezési gondjait, lenne mit csinálni az űrkutatásban, stb. Ehelyett mit csinálunk? Idióta háborúk és marketingversenyek folynak, felesleges szemetet gyárt a fél világ, stb.
Pedig ha valami értelmes munka folyna a bolygón, még talán a könyvtárosnéni hiánya sem lenne olyan nagy baj.

[ Szerkesztve ]

Mutogatni való hater díszpinty