gondolatébresztő a második oldalhoz

A fény nem "kezelhető transzverzális hullám ként (is)", hanem ugyan úgy kiemeljük, erősítjük azt a jelenségrészét mint ahogy a terjedési irány merőlegessége is csak egy kiemelt virtuális értelmezési többletjellemző (mezei megfigyelés) a polarizátor hatására.
Nem tudjuk, hogy miért tudjuk polarizálni, mert nem ismerjük a teljes jelenségmechanizmust.
"longitudinális hullám nem polarizálható" a hang terjedése is egy ilyen folyamat, amit remekül lehet "polarizálni", csak nem így hívják. A kulcs, a gömbhullám terjedés ami a fénynek is sajátja.
Ez feloldja pl. a kétrés kísérlet ellentmondásait.
"a terjedési irányra nézve minden irányú rezgés megtalálható benne" (ezmiez...?) tehát egy adott pillanatban az elvi megfigyelési lehetőségből lesz összetevő? ...ha így, ilyen elemmeghatározással főzöl nekem ebédet éhen maradok az biztos.

Azt az ábrát, ami a polarizációt mutatja inkább vedd ki, mert úgy rossz ahogy van.
A polarizálás előtti állapot nem létezik, ne létezhet, így nagyon félrevezető. (a polarizált se...)
És igen, mindenütt ezt a hülyeséget nyomatja minden szakanyag, de attól még nem lesz jó.
1. nem lehet tudni, mit ábrázol (tulajdonság, reakció, vagy lányregény)
2. ebből az ortodox szemlélet szerint sem lesz diffrakció soha (standard antagonizmus)
3. a polarizált fények együttes visszaverődéséből adódó kioltási mérések kizárják az ábrázolás elvi helyességét is.
(A két keresztirányú polárszűrőre rakott harmadik meg átengedi a fényt, tehát az elvnek is annyi.)

Konklúzió:
- van helyes elem a képen: az irány :-)
- ismét kiragadott (felerősített, vagy éppen adott mérési képességgel megállapítható) elemekből vont le elhamarkodott következtetéseket a tudományvallás. (mars vissza gondolkodni, ..leül, egyes )

A cikk maga egyébként remek, és köszönjük.