Nekem semmit sem rontott a szociális kapcsolataimon az, hogy többet ülök a gép előtt, mint az átlag, sőt, pont, hogy ez segít tartani az olyan távoli barátokkal a beszélő viszonyt, akik nem elérhetőek a környezetemben, mert pl. az ország másik végén laknak, vagy épp külföldön dolgoznak.
Továbbá én nem csak játszani szoktam, fórumozni, szeretem a közösségeket, a kocka haverjaimmal meg elszoktunk járkálni moziba, enni egyet, néha grill partikat tartunk. Szóval még mindig nem értem mit árt az a pár óra, amit gép előtt ülök. A munkahelyem se egészséges, sőt, sokkalta rosszabb hatással van rám, mint a 8 óra gép folyamatosan, kis megszakításokkal. És ott is elk*rok 9 órát az életemből, mint írtam, azért a kevéske pénzért. Ja emberek között vagyok, de itthon is... itt a család, a szomszédok pl, rokonok, barátok.

Magyarul, a gép előtt eltöltött időd nincs összefüggésben a szociális életeddel. Mert ha tanulni akarsz, akkor elülsz onnan és tanulsz, ha a barátaiddal szórakozni, akkor elmész velük. Minden csak akarás kérdése. És a hsz-ből ítélve benned nem volt meg ez az akarat középsulis éveid alatt. Ezügyben csak magadat hibáztathatod. Amikor én érettségiztem, ráadásul meló mellett jártam be, ill. tettem le, néha rossz volt, mégis tudtam, hogy ha már elkezdtem, akkor lekéne tenni, mégha semmit se ér, de a tovább tanulásomhoz kelhet. 2 intenzív év alatt csináltam meg, közbe melóhely váltásom is volt. Ez ilyen egyszerű, olyan mint a dohányzás. Ha leakarod tenni, leteszed. Ebből az aspektusból véve pedig értelmetlenek az olyan kijelentések, hogy "elvesztegetett idő". Az idődet te magad osztod be. Ha képtelen valaki időt szakítani pl. személyre, annak nem feltétlen csak a gép meg a játék lehet az oka.

Ez az én meglátásom!
(nyilván tiszteletben tartom a tiédet, és nem, nem háborodtam fel a hsz-eden, nem kell féreértelmezni, csak megosztottam a nézeteimet. A 2. bekezdésben a hozzád írt részt nem kell személyeskedésnek venni, de nekem ez jött le)

Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok. - Isaac Asimov