Igazi családtagok! Részvétem!

Az én Lujzám most 12 éves és átéltünk vele már sok mindent, de valószínűleg idővel ő is altatva lesz, ezt már jó előre megbeszéltük, mindenki elfogadta.

Ő egy "mentet" kutya, egy háztól hoztuk, de valószínűleg telepre került volna (amúgy nagyon hasonlít a Ti Dollytokra). Igazi keverék kutya, le se tagadhatja, valami kopó is lehetett benne (reszkessetek kacsák - na meg vakondok... ).

Kicsinek a macskával akart játszani, a macska viszont nem, belekapott a szemébe azóta félszemű. Ebben az a szerencse - ha lehet ilyet írni, hogy kölyök korában történt így ezt szokta meg. Nekünk azt kellett megszokni, hogy egy oldalról közlekedik illetve kicsit ijedősebb lett attól amit az egyik oldalról nem lát.

Aztán a sok apróság, egy lábtörés, jó pár fülporc törés de semmi komolyabb, amíg a szokásos rutin vizsgálatnál ki nem bukott, hogy daganatos. Ez nagyjából 8 éves korában volt, meg is műtötték de sajnos időnként újra kialakul.

Aztán idén még 11 éves kora után, valószínűleg labdázás közben a földről sikerült felnyalnia egy apró drótdarabot aminek elég érdekes útja volt a szervezetében. Az állatorvosok csak csóválták a fejüket, még ilyet nem láttam, sok esélyt se adtak a kutyának. Műtétnél a fél májlebenyét eltávolították, majd 24 órás megfigyelés alatt tartották 3 napig. 1 hét után vihettük haza, kutya eleinte elég levert volt, de folyamatosan javult az állapota most már olyan mint "régen". Innentől fél évente visszük kontrollra...

Sajnos a daganat újra kialakult, az előbbiek után a műtét már nem igazán játszik, esetleg kemózni lehetne vinni, de azzal valószínűleg csak jobban ártanánk neki az eddigiek után. Így visszakanyarodnék ahhoz amit az elején írtam. Hála égnek még olyan a kutya, mint amilyennek lennie kell, de, ha szenvedni fog biztos altatni fogjuk. Igazi családtag, ennyit megérdemel.