Általában megoldható ez. BIOS módban is működik az úgymond "boot partíció" Windows-nál is, de EFI módban már tényleg mindegy (lenne), hogy hol van az "EFI system" partíció (ami igazából nem is kell, csak már megint mindenki a tankönyvi példát erőlteti rá görcsösen a felhasználóra --- én pl. a Linux-os gépemen egy Btrfs filerendszerről boot-olok közvetlenül egy EFI Stub kernelt, nincs külön boot partíció, nem még FAT32-vel, nincs külön bootloader, stb, ennyire rugalmas lehet a rendszer, ha hagyja egy disztró, hogy a user döntsön...).
A gond legfeljebb ott adódik, hogy a Windows egyre agresszívebben okoskodik bele a meglévő felállásba egy nagy-frissítéskor. Ha első telepítéskor kézileg osztod ki a partíciókat, akkor még együttműködik veled (nem robbantja szét, hanem elfogadja, ha teljesültek a minimális elvárásai, ami még mindig túl iskolapélda jellegű, de nem túlzó, még ésszerű), viszont később átmegy God Mod-ba cheat-elni. Amikor automatikusan települ egy nagy-frissítés, akkor már simán levág a meglévő rendszerpartícióból, hogy a felszabadult területen egy újat hozzon létre magának (valami szokásos sallangot, amit nem feltétlenül használsz, ezért nem csináltál neki partíciót első kézi telepítéskor, pl. nincs szükséged az MSR területre, mert nincs filerendszer-titkosítás az OS meghajtóján, vagy pl. én szándékosan kiherélem a Recovery-t, mert nem akarom, hogy automatikusan kezdjen ön-javítani egy crash után, tehát nincs szükségem a külön Recovery partícióra sem, de ő azért most odateszi ezeket, mert jobb az úgy nekem szerinte, főleg jó online zsugorítani a filerendszereket full-auto módban kérdés és ellenőrzés nélkül, csak hogy ezeket odatehesse...).

[ Szerkesztve ]

TV/monitor kalibrálást vállalok. ||| "All right , Thom. But understand this: I do care for you. I care for all the lost souls than end up up here."