Hirdetés

2024. március 29., péntek

Gyorskeresés

Hozzászólások

(#33) agent_k


agent_k
őstag

Jaj de aranyos írás. Szabad nekem is egy macskás történetet?

Nyáron elérkezett az idő, hogy kipakoljuk a fészer, disznóól, csirkeól együttest a feleségemmel. Nemrég költöztünk a házba erre a területre akkor jutottunk el.
A padláson a szalmában találtunk két kis macsekot, kb 1-1.5 hetesek lehettek. Persze abbahagytuk a pakolást, láttuk, hogy az anyuk is ott van, nem lehet őket megfogni, mert otthagyja őket örökre és elmegy. Aztán fel fel nézegettünk, de a kismacskák csak sírtak az anyjuk meg nézegette őket, de nem tett semmit. Vittünk kaját is anyjának megette aztán tovább állt. Biztos első szülése lehetett, jellemző, hogy az fiatal anyamacskák első alma nem sikerül mindig fényesen. Kellene egy öregebb macsek aki őt is tanítgatja mit kell tenni.
Nem nyújtom el a történetet, az lett a vége 2 nap folyamatos sírás után, hogy bevittük őket és én elkezdtem etetni, meg minden anyamacska szerepet ellátni. Még a hasukat is nekem kellett nedves vattával simogatni, hogy kakilni meg pisilni tudjanak. Tisztogatni őket egyebek. Éjszaka felkeltem hozzájuk 2 majd később 4 óránként etetni. Feleségem is nagyon megszerette őket és azóta is velünk vannak. Az ágyunkban alszanak és nagyon szeretjük egymást. Persze mindenki furcsán nézett ránk, hogy hát ezek csak szimpla cirmos házi macskák minek ezeket ennyire dédelgetni. De az, hogy én mentettem meg őket a biztos haláltól valahogy nagyon szoros köteléket kötött.

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.