Akkor leírom én is mi nem tetszik. Ez a dolog teljesen független a kortól vagy a nemektől.
Én általában magam elé szoktam engedni a kicsit is sietősebbeket mert én vagy nem sietek vagy úgy is 1-2 megállónyira leszálok. De. Drága embertársaim akik ahogy egy nyamvadt lábukat már betuszkolták a járműbe, rögtön az ajtóban lelassítanak/megállnak és elkezdenek bámészkodni. Nade mi a p#csának? Még vagy 20 ember szeretne utánuk felszálni, nem elég hogy udvariasan a várakozók 3/4-ét elém engedem, a sofőr már ujjait törve nyomja a csengőt hogy zárná az ajtókat, de a sok f@szkalap csak megáll az ajtóban... Az utolsókra (pl rám, aki csak udvarias) meg csukódik az ajtó... Miért gondolja mindenki azt hogy ha már ő feljutott a többinek mindegy. Én ha felszálok egyből nyomulok a két ajtó közé belülre ahol általában senki sincs, még az sem aki fégállomástól végállomásik megy, nem kezdek bámészkodni hátha felfedezem a 10 éve nemlátott volt barátnőm hugának a pasijának az apjának a nagybátyját keresve. Gondolok azokra a szerencsétlenekre is akikbe ugyancsak szorult egy kis jóneveltség és a kedves öreg hölgyeket felsegítve utolsók közt szálnak fel...
Szóval emberek, ne csak az éppen nyíló ajtó elött legyünk fürgék hanem mikor felszáltunk, azistenit neki!

Bocs a nyelvtani hibákért... de engem mélyen érint ez a dolog

"Gyerekek! Amíg én élek, ennél a háznál ááállat lesz!!!" (Bödőcs T)