Gratula az írásodhoz, nagyon jó. Valami hasonló helyzet volt vagy van nálam is. Nem tudom mi a megoldás, de úgy gondolom, hogy az ember úgy válasszon magának párt, hogy amit csinál az ember és ahogyan csinálja (pl. bevásárlás), azt szeresse és fogadja el a másik 100%-ig. Ha nem sikerül, akkor halott ügy(olvadó hóember). Kegyetlen az élet!

Nagyon jó írás gratula

És csak, hogy tudd................... NEM VAGY EGYEDÜL............

elnézést kicsit frusztrált hozzászólás lesz.
A lecke: A batyu

Teljesen rossz meglátás ez az előző kapcsolatból viszem a Dühöt és a keserűséget.
Miért kell az előző kapcsolatra gondolni ? Miért kell ahoz hasonlítani mindent?

Az ember zárja le rakja félre. Ne foglalkozzon vele. vagy jobb az önsajnálat. - jaj most se lesz jobb mint előzőleg.. most mi lesz?.. Akkor tessék továbbálni. Senki nem mondta, hogy bánatosan vagy kedvtelenűl kell élni. Vagy ha mégis ezt akarná valaki, akkor ne sírjon..

Viszont társult mellé olyan dolog is, ami miatt talán tudat alatt, vagy nem tudat alatt, nem akarom megoldani a problémáimat.

Itt az Ősz és most tele leszünk ilyen írásokkal.

btw.. kicsit nem ártana tördelni. Túl sűrű olvashatatlan.

f: @geboleather

Hmm hasznos ki írás, főként a vége felé. Gratula

Mindenki tudja, hogy bizonyos dolgokat nem lehet megvalósítani, mígnem jön valaki, aki erről nem tud, és megvalósítja.

Bár én még fiatal vagyok, de mégis úgy gondolom elég sok dolgon keresztül mentem... (Igen, most jön az, hogy "Ugyan 18 évesen miről beszélsz te"?) 16 éves koromig egy rakás sz@rnak mondhatom az életem. A szüleim hazaértek munka után és nem volt más, csak a családi perpatvar... Ez minden nap így volt, és nyugodtan képzeljük hozzá a legdurvább dolgokat is.. Mindez amiatt volt, hogy apámnak egyik nő után jött a másik, sosem volt neki elég csak az anyám... Aztán egy nap úgy alakult, hogy anyám elköltözött, akkor rádöbbent a másik szülő, hogy mégis ő tehet mindenről, hiába volt minden nap ingerült, hiába veszekedett egész álló nap, ő a hibás a dologban... Persze ez után mi következhetett volna mint a válás... Itt az utolsó 3 hónapban valamennyivel jobb volt a helyzetem, mivel volt valaki mellettem akivel mindig megoszthattam a bánatom... És egyik napról a másikra elszállt ő is, ma sem tudom miért, egy este telefonon közölte hogy ennyi volt... Aztán végül elköltöztem az anyámmal, az első hónapok furcsák voltak... Nincsenek itt a régi barátok akikkel együtt játszottunk gyermekkorunkban, akiknek bemutathattuk az első barátnőnk, akiknek elmondhattad ha bajod volt, akikkel megoszthattad a véleményed, akikkel ha bármikor elmentél szórakozni mindig jól érezted magad... De ezt is megszokja az ember, bár teljesen idegen helyen van, itt is új ismerősöket szerez, itt is épp úgy beüt néha a sz@r, de ez mindenhol így van. Viszont elmondhatom hogy végre nyugodt életet élek, helyreálltak a dolgaim, az életem sínen van, igyekszem nem elrontani ezt a helyzetet...

Gratulálok az írásodhoz, ha már van ilyen gondoltam én is írok ide pár sort. Persze nem tanácsot akarok adni, de ha nem jó a mostani pároddal és megbeszélni sem tudjátok a dolgot, akkor tovább kell állni, biztos hogy utána még pár hétig, hónapig nehéz lesz. De ha mégis lesz utána valaki az életedben, akkor úgy vágj bele a dologba, hogy teljesen lezártad a múltad.