Tény és velő, hogy ezek már a régmúlt időkhöz tartoznak, azóta én is disztingváltam kissé. 
Ellenben az irodalom kölyökkorom óta elkísér.
Anno, talán általános negyedikes lehettem, mikor egyik délután Édesanyám bejött a szobámba, megnézni, hogy rendben végzem-e a kiszabott penitenciám.
És minthogy meggyőződött róla, hogy a történelemkönyvet tartom a kezemben, mosolyogva húzta be az ajtót, "Jól van kisfiam, látom tanulsz." mondattal.
Ha, teszem azt, ez egy filmből vett jelenet lett volna, akkor a kamera az ajtó csukódásával egyetemben fordult volna az én nézőpontomba és a néző vigyorogva észlelhette volna, hogy a tankönyvbe rejtve ott lapul Fekete István Tüskevár c. regénye.
Talán nem is véletlen, hogy mai napig tudok idézni Matula bácsitól - aki úgy szereti, ha a feje búbját is csípi! -, de azt meg nem mondom neked, hogy ív Béla mikor és kin uralkodott...
...elmúlik...
