Akkor ezt megbeszéltük. Én annor egy Evo n620-szal kerültem közelebbi kapcsolatba (talán 2GHz-es P4M volt ), de nem szerettük egymást. Én legalábbis nem szerettem őt, ő meg időnként bemondta az unalmast. Volt egyébként egy Athlon 2000+ Sony notim is, ott sem volt sokkal jobb a helyzet, bár az AMD ügyesebben oldotta meg az energiatakarékosságot, inteligensebb volt, és szélesebb skálán mozgott a SpeedStephez hasonló órajelcsökkentése, mint az Intel egylépcsős változata.

És itt szeretnék elnézést kérni a cikkírótól, hogy belementünk ebbe a csúnya offba, pedig az eredeti cikk jól sikerült, és nem is erről szólt. Visszatérve a kis IBM gépre: akkoriban még tudtak notebookot gyártan. A kommersz kategória még nem létezett, minden eladott gép valóságos remekmű volt, az informatikai ipar csúcsterméke. A züllés valamikor a P3-as gépek megjelenése után kezdődött, amikor egyre szélesebb körben terjedtek el a notebookok, és megjelent az igény az 'olcsó' (mai szemmel, amikor már 100e Ft alatt is van új noti persze még mindig méregdrága), széles körben elérhető gépekre, ahol a minőség háttérbe szorult, és a hardverösszetevőkkel kezdték el eladni a gépeket.

p

I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.