Nekem 5 év után lett vége, talán nálunk könnyebb volt mert mind2en éreztük hogy ennyi volt és ezután teljességgel lehetetlen (más városba Pécs BP sodort minket az élet). Az elején én is úgy voltam vele hogy nem is akarom látni (február valentin nap csak hogy stílusosak legyünk), jól becsajoztam még aznap este mikor szétmentünk (szerda), de szombaton mikor mindenki haza vitte a saját cuccait, nagyon vissza akartam menni a múltba, a kapcsolatba, bár tudtam hogy csak fájna.
Majd telt múlt az idő és tök jó barátok lettünk és már egyáltalán nem zavar az hogy más férfival látom, sőt örülök hogy boldog. Valaki meg adja neki azt amit én nem tudtam már az utolsó 1-1,5 évben. Szóval barátok lettünk, nagyon jó barátok, és mint barát örülök a boldogságának.
Én pedig kiélem most magam mert 21évesen nem sokan mondhatják el hogy egy 5 éves kapcsolaton vannak túl. Sokat tanultam a párkapcsolatról az emberi érzésekről és ennek örülök, ezt a tudást félre teszem, most élvezem az életet, mert erre nem volt lehetőségem eddig és ha betoppan egy olyan nő az életembe akitől elmegy az eszem, akkor meg előveszem. Addig éljenek a csajok a bulik;)
Visszatérve a Te témádhoz, ha Te szakítottál, ahogy a szavaidból kiveszem, akkor értsd meg, hogy a látványod, nem hogy az hogy elköltözöl, igen fájdalmas a volt párodnak. Tehát próbáld meg a lehető leggyorsabban elintézni vagy úgy megoldani hogy ő nel egyen ott és hagyni őt egy ideig békében, de beszéld meg vele, ha képes lesz rád mint barátra tekinteni, akkor keressen meg, mert 5-6 év rengeteg idő, és az ember nagyon sok mindent meg tud a másikról és közel kerül hozzá. Az ilyen emberi kapcsolatokat nem szabad hagyni elveszni! Most kell neki egy kicsi idő, hogy feldolgozza, ehez idő kell, ad meg neki.
A tökéletes nő süketnéma, nimfomániás, és az apjának kocsmája van.
aludt?
(4.5 éve vagyunk egyutt és 3 éve együtt is élünk ebből az előző 1 év volt ilyen rizikós... veszekedések, sírások, pakolások...addig is és azóta is boldogok vagyunk... én legalábbis 
, hogy együtt vagyunk...)
