Láttam, szeretem. ...talán ezért is ugrott be az ő személye.
Nem hinném, hogy önsorsrontó lett volna. Az erős fizikai fájdalmait oldotta a képeivel. Persze az elviselhetetlen testi fájdalomból és a tehetetlenségből lehet lelki baj. ...abból pedig lejtő. Ha meg már látszik a vége az egyén döntése, hogy kapaszkodik-e vagy gyorsan él még egy nagyot (a külvilág számára sokszor ésszerűtlenül). Egyenként gyújtja meg a gyufaszálakat vagy egyet meggyújt és belenyomja a többi közé.
Van egy másik nagyon jó film, a Szeress Mexikóban. Erre asszociáltam.
"A nagyanyám, Hajnali Fény, aki kikapu indiánasszony volt, azt mondta, hogy amikor a világra jövünk, valamennyiünk belsejében van egy doboz gyufa. Csakhogy magunktól nem tudjuk meggyújtani a gyufaszálakat, szükségünk van egy kis oxigénre és egy gyertya segítségére. A mi esetünkben az oxigénnek a példának okáért a szeretett személy lélegzetéből kell származnia. A gyertya fénye bármiféle dolog lehet: egy melódia, egy szó vagy hang, egy simogatás, egy apróság, valami, ami elsüti a robbanókészüléket és lángra gyújtja az egyik gyufát. Nos, minden embernek magának kell felfedezni, melyek az ő robbantókészülékei, hogy élhessen, mivelhogy a gyufaszál lángralobbanásakor keletkező égés táplálja a lélek energiáját. Persze nagyon vigyáznunk kell, hogy egyesével gyújtogassuk meg a gyufákat, mert ha egy igen erős érzelem következtében az összes gyufaszál mind egyszerre gyullad meg, akkora fényességet gyújtanak, hogy egy ragyogó alagút jelenik meg a szemünk előtt, mely megmutatja a születésünk pillanatában elfelejtett utat, s egyszersmind hív bennünket, hogy visszataláljunk elvesztett isteni eredetünkhöz."
[ Szerkesztve ]
https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...
