Igen, sőt, még szótárat is készített a bűnözők börtönzsargonjáról. Mert börtönőr volt (értsd: ahol a bűnözőket tartják fogva), gulágba sosem volt áthelyezve, ott nem szolgált.
Szóval kicsit olyan a dolog, mint néhány holokauszt-túlélő visszaemlékezése, amit szintén megcáfoltak. De ahogy azok a cáfolatok a nagyközönséghez nem jutnak el, úgy Baldaev története és motvációi sem. Ezek a témák egy időben nagyon érdekeltek, és szörnyű látni, ahogy két tábor egymást próbálja túllicitálni.
Az említett könyvet konkrétan nem olvastam, de összefoglalód alapján érdekesnek tűnik. Valóban nem voltak kerítések: nem volt hova menni. És a rendszer kénye-kedve szerint elküldhetett bárkit. Volt egy leningrádi szabó, aki épp a kliense előtt javította a ruhát. Az asztalon sok kiterített újságpapír hevert, azon dolgozott. Leszúrt egy tűt az asztalra - pont egy fotóra, ahol Sztálin elvtárs volt látható. És pont a szeme közé. A kliense ezt meglátta, és szaladt is jelenteni. El is vitték a bácsit...
