Egyetértek hogy van egy ilyen vonatkozása is az egésznek.
- Ha az életem szar és látom, hogy másoknak még szarabb akkor attól jobbnak érzem a sajátomat. - Elképzelhető hogy így van.

Én viszont pont ellenkezőleg vagyok vele. Épp tegnap panaszkodtam az asszonynak hogy azért megvagyunk áldva problémákkal rendesen... És hogy mennyire unom már a problémákat.
De nekem épp ezért nincs kedvem még pluszban mások problémáit nézni - kamuszínészek által. Hiszen megvannak a hasonló saját problémáim is. Örülök ha azt megtudom oldani, nemhogy még nézzem meg tévében is - mondjuk ha tényleg van valami hasonló -.

Meg is lep meg nem is ennek a szarnak a sikere. Meglep mert hihetetlen hogy továbbra sincs igény igényes szórakozásra. Mert lehet az egy ezeréves vígjáték vagy akármilyen film, bármelyik jobb ezeknél a hulladékoknál. Legalábbis engem még egy 40 éves BudSpencer film is jobban szórakoztat - mikor már vagy 5x láttam -, mint ezek.
Olyan szempontból viszont nem lep meg, hiszen a Mónika só is bejött az embereknek. Ez sem különbözik sokban.

"erdemes egyebkent megnezni a sorozat facebook oldalat, egeszen elkepeszto, csomo ember azt gondolja, hogy ez a valosag es tanacsokat meg tippeket adnak a szereploknek,"

Uh, na ezt nem tudtam! /

[ Szerkesztve ]