A csapatmunka sok helyen nem mukodik igazan jol. A mostani munkahelyemen a sales reszleg jutalekot kap az ertekesites utan. Mivel itt egy-egy eladas atlagosan 300-400 ezer euro, vannak millios deal-ek is, a jutalek ennek megfeleloen eleg magas.

A legutobbi csapatepiton az egyik uzletkotonk megpedzegette, hogy szerinte nem tul motivalo a mostani rendszer, mert azokat a kollegakat, akik bizony reszt vesznek egy nagyobb ertekesites elokesziteseben de vegul is csak egy ugynok neve szerepel az eladas mellett, nem reszesednek az ev vegi vagy havi bonuszbol.

Ezert a sales-en belul olyan egeszsegtelen veresenyszellem alakult ki, hogy elhallgatjak egymas elol, ki kivel targyalt mar, van amikor ugyanazzal a ceggel harom kulonbozo kollega is probalkozik, de van ugy, hogy az kap bonuszt, aki csak osszehozta a kapcsolatot, de utana egy perc munkat sem tett bele a szerzodes sikerre vitelebe.

Ennek megfeleloen van olyan kollega, aki napi 10-12 orat dolgozik, mert mindenkitol elveszi a kuncsaftokat, nem osztozik senkivel, ennek megfeleloen senki nem is akar vele dolgozni. Van, aki meg leuli a minimalisan szukseges munkaidot es szarik bele a dolgokba, mert tudja, ha jobban megeroltetne magat, akkor sem kapna tobb penzt.

En szemely szerint a beszerzesi oldalon vagyok, semmi nemu motivacio nincs a szerzodesemben, szoval 8 ora munka utan leteszem a lantot es haza is megyek. Hiaba lenne sok koltsegcsokkentesi lehetoseg, nem rugozok rajta, hogy kevesebbe keruljenek a dolgok. Ha meg tudok venni valamit keszen 3 ezer euroert akkor nem eroltetem meg magam, hogy a helyi lakatos uzemben 300 euroert megcsinaltassam, rajzoljam le nekik, hogy mi kell, stb. Mert a tobbi 3 nemet kollega ugyis a dragabbat venne meg, akkor en minek szivassam magam?

“Never run after a bus or a stock. Just be patient – the next one will come along for sure.” - André Kostolany