A faterom kamasz volt, amikor a II. világháború véget ért. Volt bőven elvesztett ez, meg az, gránát rengeteg. A haverjaival halat robbantgattak, megvolt a vacsora a családnak. Elkezdtek vagánykodni, ki meri tovább kézben tartani a kibiztosított gránátot. A fater nyert. Az arcából rengeteg szilánkot kiszedtek, jobb karját amputálták, és csodaszámba ment, hogy megúszta élve a baromságot.
A hűtős dolog valami, de ez a minipetárdás szerencsétlen kölök mégis mit gondolt? Mi értelme volt annak, amit csinált? Ja, hogy brahi...
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
