"Motivál az is, hogy ott említsék csapatomat a jók között..."

Tehát több csapat is van. Bizonyára mindegyikben vannak olyan személyek, akiket kedvelsz, szívesen dolgoznál velük, és motiváltak. El kéne valahogy intézni, hogy egy csoportban legyetek.

Anno esztergályos voltam, és nagyon unalmas volt, hogy a kollégák válogatnak a melóban. A küszködős melót rám tologatták. Három műszakban dolgoztunk, és miután kiismertem az embereket, a kiválasztottakkal (akiket szintén kihasználtak) megbeszéltem a dolgot.
Elkezdtünk rosszalkodni, lelassultunk, szemtelenek, arrogánsak voltunk. Egyre jobban útáltak minket a szakik, így ők követelték, hogy a vezetőség tegyen minket egy műszakba, együk meg egymást.
És úgy lőn.
Nos, a másik két műszakban közelharc dúlt a fincsi melóért.
Nálunk akinek elfogyott a melója, az leemelte a legfelsőt a megrendelésből, és zokszó nélkül csinálta.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Pedig a pénz motivál. Főleg manapság. Sőt, manapság már eleve a munkahely meglétének is motiválnia kéne.
Ahogy olvasom messze jók a körülményeitek, ami az anyagiakat illeti.
Tehát az illetők vagy nagyon hozzászoktak a jóhoz, vagy abszolút nem érdekli őket a dolog, ezért nem hajtanak.
Pedig nem mindenhol vannak ilyen feltételek hozzá. Sok helyen leszarják a melóst. Elintézik annyival, hogy aki nem túlórázik, annak nem kötelező ott dolgozni, elvégre 100 másik lenne a helyére. Senki munkája se pótolhatatlan. Nem hogy még túlórapénzzel csábítsák a dolgozót. Havi prémium meg nem semmi. Nálunk a több milliós munkák után sincs semmi, még egy köszönöm se.
Szal, amivel motiválni lehet, az a pénz, meg esetleg a megbecsülés. Nálunk egyik sincs, mégis kisebb hibákat nem számolva több, mint megfelelően dolgozunk.

Hallottál a Maslow-piramisról? Nem csoda, ha motiválatlanok az emberek, itthon több elem hiányzik az alapjaiból is, az önmegvalósítás meg efféle huncutságok pedig csak a teteje felé vannak...

Önmegvalósítás!!!!
Ebben a rabszolga tartó társadalomban!
Gombokért hajtani, rabszolga mód.
Sok embernek a fizetése csak a létfenntartásra elég, mint a régi, meg újabban a mai rabszolga tartó társadalomban.
Azért dolgozik, hogy ne haljon éhen, legyen hol aludnia.
Régen miért dolgoztak a rabszolgát? Ételért és szállásért.
Mi változott? Semmi, csak már önkéntesen mész rabszolgának.
Egy tulajdon vagy. A cégé.
Ha kedve tartja kirúg, ha nem akkor még maradhatsz, de sok helyen a bizonytalanságban tartással motiválnak.
Ha nem dolgozom jól, lehet holnap nem kell jönnöm.
Ez a nagy helyzet, főleg a keleti, déli régióban.
Magyarisztán, így szeretlek!

Szerintem, ha megkérdeznéd őket arról mit gondolnak milyen az életszínvonluk, azt mondanák, hogy rossz. Pedig csak az átlagot hozza. Az egyetlen távlati céljuk a lottó ötös megnyerése.

Ha ezt olvasod a topik meghalt...

Lehet vállalkozni is, van olyan, hogy egyéni vállalkozó, bár az plusz vállalkozási-közgazdasági ismereteket kíván, szilárd tervvel. Amúgy Azért az ókori rabszolgamunkához ez nem fogható, bármennyire is próbálunk párhuzamot vonni. Még a reformkori Angliához sem. Vagy a mai Kínához. Csak hozzánk nyugat van közelebb...

A hozzáállás sajnos rossz. Úgy kéne felfogni: nem a cég tulajdona, hanem a cég része az ember!

[ Szerkesztve ]

"Úgy kéne felfogni: nem a cég tulajdona, hanem a cég része az ember!"

Ezt leginkább a munkáltatónak kéne felfognia. Utána a munkásnak. Sajnos a legtöbb helyen bizony úgy tekintenek a munkavállalóra, mint egy egyszerű befektetésre. Van is benne valami persze, de ez így kicsit jellegtelen / személytelen...
De sajnos ez a helyzet. Egy olyan gépnek tekintik az embert, aminek havi költsége van, ennek fejében elvégez egy v. több munkafolyamatot és termel havi x forintot. Ha nem dolgozik úgy, hogy megérje akkor lecserélik.

Szerintem fontos a kommunikáció. Leülni a csapattársakkal és beszélgetni velük. Mit gondolnak a munkahelyről, szeretnének még itt maradni (mert ahhoz ugye teljesíteni kell valamit)? Hogy éreznék ők jobban magukat, esetleg kell-e segíteni valamit nekik (Nem tudom hogy tul kép mivel is foglalkoztok). Mi az amit nagyon utálnak. Sokminden megoldhatja ezt a problémát. Elöször is tényleg csapatban vagytok? Pl eltudnád képzelni hogy fogjátok magatokat és hétvégén elmentek valahova együtt csak úgy? Szórakozni? Ismered a csapattársaidat?
Pénzen kívül még a jó légkörrel lehet motiválni az embert.
Volt egy munkahelyem, ahol csak olyan aprósággal, hogy kértek egy piros pötyös túrórudi autómatát már ettől jobb lett a hangulat. És igazából ez semmiség. De ez csak egy példa

Így van.
A kommunikáció nagyon fontos.
Nem csak motivációs, hanem gazdasági szempontból is.
Az információ érték.

A céges kultúra túlmutat az állam hatáskörén, sajnos. Erre nincs más gyógyír, valóban a vezetőknek kell belátnia. Ha viszont nem látják be, az azt jelenti, hogy közgazdaságtan egyes, leülhet... Lásd a fenti Maslow-piramist. Előbb minden alapszükségletet meg kell teremteni a munkásnak, hogy aztán motivált is lehessen. Motivált munkás nélkül pedig nincs hatékony termelés, vagy ha van, akkor is ideig-óráig; nincs stabilitás, és a sok kirúgással nem lehet a munkások tapasztalataira alapozni. Szerintem az államnak ingyenes vezetői képzéseket kellene indítania, sőt, lehet, hogy feltételévé tenném a vezetésnek.

[ Szerkesztve ]

ezzel a "csapat" dologgal annyi gond van, hogy nem mindenhol kivitelezhetők a közös programok... itt részben az a gond, hogy eltérő lehet a dolgozók életkora és lakhelye is... 26 vagyok, de azt nem tudnám elképzelni, hogy valamelyik munkatárssal összeülünk ketten a hétvégén...
pl. a 40körüli alkoholista, frissen vált lógós kollégával? ha úgy alakul, nem is nagyon szólunk egymáshoz napokig sem... nem bírom a hülye dolgait és nem tudom azt sem megjátszani, hogy mennyire bírom a fejét, amikor nem így van...
vagy a 38éves kolléganővel, aki hétvégén örül neki, hogy a gyerekeivel meg a férjével együtt lehet végre?
vagy a 40körüli főnökömmel, aki szintén a családjával szereti tölteni az időt?
esetleg a szintén 40körüli elvált kolléganővel, aki egyedül neveli a fiát és hétvégente szintén a családjával próbál lenni? (fiával+nővérével+szüleivel)
esetleg a másik szintén családos főnökkel, aki nem is itt lakik a városban?

jó ez a "csapat" dolog, de szerintem főleg ott, ahol hasonló életkorú/érdeklődési körő/családi állapotú tagok alkotják... nem működhet mindenhol...

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

Csapatnak elsősorban a munkában kell lenni. Osztálytársaidnál érdekelt, mit csinálnak otthon, amikor épp nem voltál velük? Annak ellenére, hogy suli végével legtöbbször pá, iskolában elég jól lehet együtt dolgozni. Vagy akár a tanárral is, ha olyan, pedig az jópár évvel idősebb szokott lenni.

mindenütt nem, de általában működnie kellene. A bankok most előszeretettel nyomatják ezt a csoport dolgot, pl az ERSTE is.
És attól hogy utálod, lehet(feltételes mód, ezen van a hangsúly) ha jobban megismered, lehet ha adottak a feltételek (pia/szórakozási lehetőség, bármi) akkor jobb hangulat lenne, és nem muszáj összeköltözni hétvégére. pl este, mikor a kölköknek aludniuk kellene elmenni valahova. Nem mindig működhet. De ha oylan a munkahely összetétele, hogy senkivel nem jösz ki, akkor vagy te vagy a kívűlálló vagy mindenki. És az baj. Én utálnák olyan helyen dolgozni, ahol nincs egy két olyan személy akivel szivesen ellennék bárhol bármikor.

jah végülis... de suliban kicsit másabb volt a helyzet... nem kellett szinte semmivel foglalkozni, mert majdnem mindent elintézett a szülő... a különélésnek ez a "hátránya", hogy teljesen megváltozik a prioritási sorrend... suliban még volt, hogy szerveztünk plusz programokat is: pl csütörtökönként a töritanárral kosaraztunk meg ilyenek a céges közös program kb abban kimerül, hogy év végén van egy közös vacsora+piálás

nem vagyunk sokan: 2 főnökkel együtt 7en az irodában és 5 raktáros... ennyi... még egy focimeccshez is kevesen lennénk mert pár ember alapból kiesne... (pedig nem lenne rossz, ha lennének ilyen programok) viszont a központi telephelyünkön, ahol vagy 5ször ennyien dolgoznak, ott már más a helyzet... van, hogy különböző megbeszélésekre kell mennem és ott máshogy állnak az egészhez

#13: volt, hogy összeültünk, iszogattunk, stb... de idővel egyre jobban próbál mindenkit kihasználni, a munkára meg sz@rik nagy ívben és emiatt kicsit ellenszenves lett... rám nem tudja sózni, de más meg megcsinálja helyette és ez is zavar... lényegében ez a probléma...
egyébként szerencsére nem érzem magam kirekesztettnek, mert másokkal meg jóban vagyok nagyon

[ Szerkesztve ]

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

És mi lenne, ha volna egy kötelező két órás siesta, mint olaszban, ahol együtt ebédelhetne a cég apraja-nagyja, jókedvben? Viccet félretéve, én csakis olyan emberek között tudok elképzelni egy jól működő céget, akik egymással is jól megvannak. (Gondoljunk csak a filmforgatásokra, mindig azt hallani, micsoda jókedv van, pedig ott is megy a meló ezerrel.) Hogy ezt aztán hogyan érik el...

A penz nem motival. Tenyleg nem. Penzzel ra lehet venni embereket arra, hogy elvallaljanak egy munkat - arra mar kevesbe, hogy lelkesen el is vegezzek.
A motivalas egyebkent olyan tema, amit mar sokan piszkaltak, irtak rola konyveket meg mondtak sok okossagot is - nekem eddig az az allaspont tunt a leghasznalhatobbnak, hogy a munkatarsakat motivalni nem igazan lehet, azt kell elerni, hogy ne vegyuk el a kedvuket a munkatol.

DRM is theft

Ez az igaz mondat.
"ne vegyük el a kedvüket"

Hát nemtom ki hogy van vele, de engem nagyon is motivál a pénz.
Elvégre azért dolgozik az ember. Nem azért mert másképp nem tudná elfoglalni magát, hanem mert a megélhetéshez kell.
Sz.tem amire te gondolsz, inkább az, hogy szereti-e az ember azt a mit csinál, amit dolgozik. Mert ha nem, ha csak nyűg neki, akkor tényleg mind1 mennyit fizet, nem fog jól hozzáállni.
Viszont nekem abszolút nem mind1, mennyire vagyok megbecsülve anyagi szempontból is. Nem kicsit le tudja törni a lelkesedést, amikor 2 nap alatt összehoznunk egy több milliós melót, aztán voltaképp a kétnapi bérünk alig pár ezer forint.
És pl maszek melónál teljesen más. Ott 2x is átnézem a dolgokat, 2x is leellenőrzöm biztos, hogy jó legyen, mert tudom, hogy a pénz nekem jön, és nem is kevés.
Ha az ember azt érzi, hogy le van szarva, tárgyként tekintenek rá, nincs megbecsülve, akkor egy idő után ő is le fogja szarni a melóját.
Legalábbis én ezeket tapasztaltam a környezetemben, meg én is olyan vagyok sajnos vagy sem, hogy a pénz bizony lelkesítő erejű : )

A motivált ember szereti, amit csinál.

Egy szintig motivál a pénz azt hiszem.
Ha meg már elég sokat keresel, inkább a munka szeretete, ami motivál.

Ha ujra elolvasod, hogy mit irtam en meg mit irtal te, rajossz, hogy teljesen egyetertunk

DRM is theft

Okés csak röptében olvastam... Dolgozni is kell PH közben ;)
Felírom ezt a kivételes alkalmat, amikor egyetértünk.

@jaja1981: az meg a legjobb egyveleg, ha jól is keres az ember, és azt csinálja amit szeret. Annál jobb nem is kellene

Bankban dolgozom,a bank egyik fiókjában. A csapat alatt a fiók dolgozóit értem, és, hát van még néhány fiók, akiknek az eredményeit mindig egymáshoz hasonlítják. Szóval csapat alatt, a fiókban együtt dolgozó embereket értem.
Nem feltétlenül a jó megoldás az, hogyha csapatot váltunk, mert akkor lehet, hogy nem lesz meg a kihívás. Tagcsere még lehet, de inkább formálni kell a meglévőt,mert ez visz előbbre. Legalábbis engem.

Ha valaki nem szereti a munkáját, akkor nem válhat motiválttá?! Igen,mert akkor inkább érdektelenné válik. De akkor miért nem keres másik munkát aki ilyen helyzetben van? Mert hosszú idő múlva így fásulttá válhatunk. Vagy nem?

Nézd, a tagcserét arra értettem, hogy ha ennyire nem érdekli őket a munkájuk, mint ahogy írtad. Se pénz, se szabadság nem motivál, nem lesznek tőle lelkesebbek akkor ennyi. Az ő dolga, hogy dolgozzon, és nem munkáltatói oldalról kell kinyalni a seggét, hanem felvenni valaki mást, aki jobban megbecsüli a munkáját. Mert a leírtak alapján igen jó az a hely. Legalábbis ami a fizetési rendszert illeti. A helyükre pedig legalább 100 embert találni ebben biztos vagyok.
Szal sz.tem nem megoldás a pátyolgatás. Ha nem megy akkor nem megy.

#24:

"De akkor miért nem keres másik munkát aki ilyen helyzetben van? Mert hosszú idő múlva így fásulttá válhatunk. Vagy nem?"

Mert az nem olyan egyszerű Főleg az elmúlt pár évben. Az átlag ember örül ha van munkája.
Az egy szerencsés dolog, ha úgy jön össze, hogy nagyon szereti amit csinál, jó a fizetés is és a körülmények is.

Pl, én is szeretem amit csinálok, de szívesebben lennék informatikai területen. De ott se mind1, hogy hol. Azt v.színű jobban szeretném. De a mostani is jó, csak más főnökség és 2x-es fizetés kellene.

szerintem ha valaki keres kézbe 90-100-at és arra kap 20 prémiumot nem biztos hogy tartós marad a motiváltság. Undorító egy országban élünk, az emberek nagy része tényleg pusztán a koszt és kvártélyért gürcöl., miközben az egyhuszad meg duskál, végkielégül százszorosan. Ez él az emberekben, tudják belül hogy soha nem érik el azt a bizonyos nyugodt szintet még öregkorukra sem.
Motiválttá azzal tudod tenni őket igazán, ha arra törekszel hogy összekovácsold a közösséget. Szervezz minél több összejövetelt! Szerintem ez lenne az alapja annak, hogy beindulhasson egy természetes verseny a dolgozók között.