Fiatal koromban párszor megszívtam az ilyen emberekkel. Főleg öreg nénik voltak. Buszon kettes ülésen ültem egyedül, ahogy szoktak padlógázzal felszálltak, egyből kinézték a helyet és padlófékkel 180 fokos fordulattal már ott is ültek mellettem. Eltelt pár másodperc és a periférikusból láttam, hogy néz. És már beszélt is, blablaba. Máskor egy másik rámnézett, aztán már a kezembe is nyomta az ősbuta telefonját, hogy állítsam már be a csengőhangot. Beállítottam, és lebasztam, hogy nem igazán kéne bárkinek is csak úgy odaadni a telefonját. Egyszer szövetkabát volt rajtam (ez akkor szokott megtörténni, amikor a Naprendszer összes bolygója egy vonalban áll, miközben a Tejútrendszer elkezd visszafelé forogni), és egy fura fejű fiatal nő beült mellém és elkezdett beszélnie magáról, hogy hová jött, hol száll le stb. Tudjátok, akinek a teste rendben van, de az arcát eléggé megkarcolta már élet itt-ott. Gondolta leszállok vele. Én meg gondoltam nem. Mit is akarhatott? Erről egy iszonyat szép félig cigány prosti jut az eszembe a Harminckettesek felé sétálva pár éve:
- Rámnéz. Szia, akarod?
- Igen, de nincs pénzem.
Ebből kiderült.

Általában én is szoktam az emberek fejébe bámulni, amikor nem a telefont nyomom. Szép lány, kierőszakolok magamból egy félmosolyt, srác, anyádat nézd, öreg a topicot ihletett beszélgetni akaró láttán pedig egyből elindul a vörös riadó, és gyorsan elfordítom a fejemet.

Akármennyire is vigyázok, valahogy most is folyton engem találnak meg azok, akik útbaigazítást kérnek. Ez még a kisebbik rossz, ha utána nem akar beszélgetni. Veszem a bérletet szombaton az ótómatából, erre a halszemű a másiknál segítséget kért tőlem. Minden tiszteletem, nem szoktam másokon nevetni, de itt a fickó feje 10 centire volt az enyémtől - gondolom nála odahaza így kommunikálnak a szomszéddal. Gyorsan végignyomkodtam neki a gépet, az kiköpte a jegyet, megint 10 centiről megköszönte, aztán már menekültem is, mielőtt beszélne. Ma meg megyek az óriáskijelzőhöz, hiszen velem nem szívózhat a pláza, nem fogok bolyongani benne, mint Jónás a cet gyomrában - az eredmény ugyanaz, benyel a marketing. Nyomkodja a csóka, de nem jut előrébb, hatranéz és egyből kérte, keressem meg a boltot neki. Pitty pitty pitty pitty, megvan, hátul a Sparral szemben. Szerencsére továbbment egyből.

Szeretek segíteni, de ne mindenki tőlem akarjon már mindent egész Pesten, mert a sok kicsi sokra megy alapon ez egy idő után már fárasztó.

Még a borízű csöves is tőlem kérdezte a minap, hogy a kaki fele arra kell menni? Mondom igen, és elcsesztem mert ilyenkor előjön belőlem a mérnök (idézőjelben, mert nem vagyok az) és megmondtam, hogy 10-14 perc ezzel a tempóval. Erre beszélgetni akart, már fordultam is (nem fel) sarkon azt mentem tovább.

Hogy miért írtam le mindezt? Hogy monologizáljak nektek, hogy beszélgessetek velem, ha akartok, ha nem.. vicc volt

[ Szerkesztve ]

"nincs rá lezsóidő"