Az érmének két oldala van, és már mindkettőből ízelítőt kaphattunk.
"Áldozat" teória:
- sajnos igaz(nak tartom), hogy kevéssé informáltak voltak az emberek. Ez egyrészről a maguk hibája, mivel a kapitalizmusban való boldogulás egyfajta pénzügyi intelligencia meglétét feltételezi, másrészről viszont szerintem abban is van valami, hogy a bankok nem tartották fontosnak, hogy mélyebb információkat adjanak át a lakosságnak a hitelekről. Itt egy picit talán az állam is hibás, én azt csináltam volna, hogy információs ablakokat helyeztem volna ki pl. az Önkormányzatoknál, ahol bankfüggetlen közalkalmazott szakértők válaszoltak volna a lakosság kérdéseire.
- igaz az is, hogy bizonyos válságtünetek azért nem voltak egyszerűen előreláthatók az egyszeri hitelfelvevő számára (hiába volt "látható" a dolog azok számára, akiktől nem áll távol a pénzügy).
- hibás kicsit a fogyasztói társadalom és a hatalmas verseny, ami pl. a 0%-os kezdőrészletű autós hitelkonstrukciót szülte
"Hibás" teória:
- igenis nem volt pisztoly a fejükhöz szorítva. "Óccsóér" akartak hitelt, "jóljárni" akartak. Ilyenkor sajna kikapcsol az agy, letojja a hatalmas paksamétát és oda ugrik, ahol a "Havi törlesztés összege" van odaírva.
- valahogy hiányzik a fejekből a felelősségvállalás és az önállóság. Amíg "jóljárás" van, addig örülünk, ha megszívtuk, fussunk az államhoz (továbbmegyek - VÁRJUK EL a segíséget), visítozzunk a médiában, keressük másban a hibákat (mocskos "vadkapitalista" bankok), stb.
"A hitel nem ajándék, üzlet Önnek is, nekünk is" - láthattuk nemrég egy bank óriásplakátjain, ez jó, csak éppen igencsak megkésett üzenet. De jobb később, mint soha, ennek rögzülnie kéne.
Mi legyen a bajbajutottakkal?
- "Vegye meg az állam az ingatlanokat, legyen ő a tulajdonos"
Miből? Most húzták le a nyugdíjakat is, nincs pénz! Ráadásul megadóztatják a bankokat, így nem számíthatnak könnyű kooperációra, igenis feltételeket fognak támasztani neki.
- "Hagyjuk őket, ők tehetnek a dologról"
Bár kapitalista szemszögből társadalmilag akár megalapozott is lehet, mégsem megoldás. Utcára kerülnek sokan (túlnyomórészt dolgozó, adófizető, aktív rétegek!), az ingatlanokat pedig elárverezik, azokat pénzes haszonlesők, ingatlanspekulációs cégek fogják felvásárolni. A szitu senkinek sem kedvez!
Igen komplex a probléma, és nem is hiszem, hogy átfogó megoldást tudnék rá nyújtani (ha alapjaiban látnék át ilyen volumenű folyamatokat, már híres pénzügyi elemző lennék ), de talán egy közvetett támogatási rendszer felé el lehetne indulni. Pénzt ne adjunk nekik, de:
- próbáljuk rábírni a bankokat a fizetés átütemezésére, különleges türelmi időszak bevezetésére (mint írtam nehéz lehet)
- összehangolni a kormány által hirdetett munkahelyteremtési programmal - élvezzenek prioritást azok, akik ilyen helyzetben vannak
- esetleg különböző adókedvezmények, adójóváírások, vagy adómoratórium
- kétnapos pénzügyi fejtágító arról, hogy a legalább jövőben értsék is amit csinálnak
Továbbá rögzíteni a fejekben, hogy a kilakoltatási moratórium nem azt jelenti, hogy "juhúú, nem kell fizetni, most várjuk meg, mit talál ki az állam", hanem kihangsúlyozni a dolog kötelezettségi oldalát is (persze ilyesmit ne várjunk egy olyan kormánytól, amelyiknek a legfontosabb a népszerűségi mutató).
Gyorsan írtam, ahogy eszembe jutott, rendszerezés nélkül - talán jobban össze tudnám foglalni egy írásban, csak nincs rá kedvem.
[ Szerkesztve ]