Szinesztézia vagy mi a fene a neve (?) .

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Hát ez nagyon gyors volt... Olvastam róla pár sort... Stimmel de nem teljesen fedi a valóságot.
Amolyan félig, harmadik mondanám igaznak rám.
Leginkább azért, mert nálam ez csak 0-9-ig van... A tízen, húszon akármilyen más számoknál nincs így.

Nekem meg még TV-ből rémlik nagyon régről, amikor még normális műsorokat is adtak. Igazából az első háron bekezdésen nem jutottam tovább, de ezek szerint nem én nyertem.

Egyébként én is társítok színeket a számokhoz betűkhöz, de nem ennyire intenzíven, mint te. Na meg nálam nem is állandóak a számok színek, betűknél pedig inkább csak a magánhangzókra jellemző.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

A szinesztézia elég változatos. Egyszer összeültettek egypár szinesztéziás, de kiváló zenészt, karmestert, hogy beszéljék meg a dolgokat. Az eredmény az lett, hogy mindenki mást mondott, teszem azt a C kinek sárga volt, kinek kék. A közös az volt, hogy a tiszta hangok tiszta színt adtak, ami a hallásban is segítség.

Keress másokat, akik megmondják nekik melyik szám milyen színnel párosul.

Álmában nagy folyó volt, de amikor felébredt, maradt kis patak. S csak csordogált tovább, mint könny az arcon, az óriás fák alatt.

Nem vagyok hozzáértő, de szerintem szinesztézia általában érzelmi dolgokhoz köthető, pl. költészetben is megjelenik.
Szerintem csak szimplán jól asszociálsz bizonyos dolgokra.

[ Szerkesztve ]

keep calm and code erlang

Mondom, nagyon régen láttam még TV-ben, úgyhogy lehetséges, hogy rosszul emlékszek.

As if all this was something more than another footnote on a postcard from nowhere, another chapter in the handbook for exercises in futility...

Az agy és a tudatalatti furcsa dolog, nagyon nem ugyanúgy működnek..

A gondolatok hasonlóan sorakoznak nálam is, de nálam nem színek jelennek meg, hanem hangok, dallamok, illetve mindig valami olyan dal jár a fejemben, ami fontos és közben sok-sok gondolat van a fejemben, a multitask ahogy nálad, úgy nálam is működik

A legjobb amit tehetsz: használod amid van

"Egy mosolynál jobb a több"

Egyébként erre gondoltam. Hogy ha ezt valami hasznosra lehetne célirányosan alkalmazni az jó lenne.
De elég nehéz kontrollálni...

@psyho85:

Jajaja, valószínűleg valami szinesztézia féleség lehet ez. De mondom a számos-színes dolog annyira nem gond, nem annyira érdekes, mint a többi. Legalábbis számomra. Egyébként betűknél nincsenek színek...
Ez a képekben gondolkodás az ami furcsa nekem. Illetve pont hogy nekem nem furcsa, inkább mindenki másnak.

Szerintem ezt inteligenciának hívják. Egyszerűen több huzal van az agyadban, mint másoknak. Valóban használni a legjobb, nagyon gyorsan lehet problémákat megoldani, annyira hogy másoknak már rémisztő. A kikapcsolódásra meg a komolyzenét ajánlom, esténként, fejhallgatóval, hátradőlve egy pohár bor mellett, csukott szemmel.

3440x1400@120Hz #ultrawidemasterrace #gloriouspcgamingrace

Nálam mondjuk egy random jönnek.. viszont tényleg hasznosítani lehet, ha az ember iszonyatmód koncentrál.. akkor mehet az is, viszont fizikailag eléggé kimerítő

"Egy mosolynál jobb a több"

Az a baj, hogy sajnos teljesen átlagos intelligenciám van.
Jómúltkor rá voltam kattanva az IQ tesztekre. Mensától kezdve pár telefonra letölthető komolyabbon át kitöltöttem egy csomót... Átlag 120-125 lett. Semmi extra.

Sőt, munka közben észrevettem, hogy bizonyos aluliskolázott - de jóval nagyobb tapasztalattal rendelkező - kollégák bizonyos dolgokra jobb gyakorlati megoldást találnak mint én. Ami abból adódik, hogy én mindig túlkomplikálom a dolgokat. Ő meg rávágja a lehető legegyszerűbbet. Persze nem gyakori az ilyen, de amikor van akkor bosszant. Viszont egyszerűen azért, mert ő túl egyszerűen gondolkozik én meg pont hogy túl komplikáltan.

A kikapcsolásra eddig két módot találtam. Az egyik a fű, a másik a xanax. Bár a fű egy "veszélyes" dolog ilyen téren. Az csak akkor jó ha rátudok kattanni egyvalamire. Akkor tényleg jó. De ha nem akkor a korábban írt vihar négyzetesen megnő... Brutális gondolataim vannak olyankor össze-vissza mindenféle... sokszor nekem is követhetetlen. De ha sikerül rákattanni valamire, akkor kellemes és pihentető. Viszont már ~ 5 éve nem élek ilyesmivel szóval ez kilőve. : )
Az a gond ha nincs szellemi inger ami lefoglaljon akkor indul az agyalás... De minden téren. Gondok, család, munka, jövő stb...

@greenity:

Én ezt nem tudom kontrollálni. Mármint ezt a tudat alatt alatti gondolkodást. Amit írtam a planck időről... az úgy volt, hogy altattam a gyereket a szobában. Félhomály, gyerek már alszik én meg csak fekszek. Tökéletes minden az agyalásra. Na akkor kezdődött fekete lyukak, idő definíciója stb... De ebben nem volt semmi extra. Mert csak agyaltam a dolgokon a meglévő ismereteim szerint... Aztán ahogy egyre mélyebbre ástam magam a témában gondolatban, egyszercsak valami végigfutott rajtam... mintha egy trabant mellett elhúzna egy forma 1-es autó. És megvolt a végeredmény. Kell lennie egy minimum időnek. Tudtam hogy "végiggondoltam" okkal jutottam erre a következtetésre, de mai napig nem tudom hogyan... Na és ez az a bizonyos tudat alatt-alatt ami érdekes. De ez csak úgy beugrik néha bármilyen témában.

[ Szerkesztve ]

125-el jobb vagy mint a népesség 95%-a (attól függ mennyi a teszt mediánja (100) és szórása ~15), semmi szégyellni való nincsen ebben. Amúgy az IQ teszt sem teljesen tükrözi az inteligenciát, mivel nagyon sok minden nem tesztelhető. Simán elfogadhatod, jobb vagy ebben, ennyi.

3440x1400@120Hz #ultrawidemasterrace #gloriouspcgamingrace

Hát azért azt nem tudhatom biztosan. Túl sok kihívás nincs a munkámban sajnos, hogy ilyen téren lássam magamon mit tudnék...
Viszont talán azt mondhatom hogy jobban átlátom a problémákat, mint a körülöttem lévők. Bizonyos eseményeket, szituációkat gyorsabban és talán logikusabban lefuttatok magamban, mint a körülöttem lévők. Azért mondom ezt mert átlagot nem akarok mondani, átlaghoz nem tudok viszonyítani.

És hogy lehetne ezt kipróbálni / fejleszteni / kiaknázni? Szeretem pl a fejtörőket. Van is egy ilyen logikai feladványgyűjteményem pdf-ben. Azokon szeretek agyalni néha ha van rá időm. De ott is az a gond, hogy az egyik egyszerűbb kérdésnél más választ találtam, mint amit a megoldásban írtak. Az is jó, de mivel a kérdés nem volt teljesen egyértelmű és kellően részletes ezért nem pont arra az eredményre jutottam mint a megoldásban, de az is jó volt.
Szerintem ebből is az tűnik ki, hogy túlkomplikálom / túlagyalom az adott kérdést és sokszor ezért az egyszerűbb megoldásra nem is gondolok. De szeretek problémákat megoldani. :S Ez is egy kicsit furcsa.

Szerk.: egyébként itt a PH!-n is sokan vannak akik jóval racionálisabban gondolkodnak mint én. És sokkal logikusabban is. Ennek oka egyrészt a tudás hiánya nálam. Nagyobb tudással jobban át lehet látni bármilyen kérdéskört. Másik pedig hogy engem sokszor elvisznek az érzelmek egy bizonyos irányba... Ezt nem tudom hogyan lehetne kiküszöbölni. Nyilván a tudás részt tanulással meglehet oldani, de az érzelmi rész még mindig gátol a teljes racionalitásban. Persze más téren meg pozitívum.

[ Szerkesztve ]

Ismerem az érzést. Múltkor két háromdimenziós adatbázist kellett összehasonlítanunk. Nem találtam hozzá a neten olyan megoldást, ami nekünk még nem volt meg. Végül találtam, de azt ahogy átgondoltam nem volt gyorsabb az általunk használtnál, helyből azzal dolgoztunk ami a leggyorsabb. Nem nyertünk vele, de volt másik megoldásom. Erre a megoldáson egy koncerten jöttem rá, és onnantól nem lehetett lelőni, még gyrosozás közben is azon agyaltam, hogy akkor most mégis hogyan kéne, és hasonlók.

Általában én is túlagyalom a dolgokat, persze más szemszögből mint Te.

Hogyan lehetne hasznosítani, nem tudom majd egyszer kitalálódik ez is

"Egy mosolynál jobb a több"

Szerintem nincs ezekben a dolgokban semmi furcsa, mindannyian másképp működünk, mindössze ennyiről van szó. Én például különböző formájú alakzatokat látok amikor számokkal dolgozom (alap műveletek amiket fejben végez az ember), az eredményt nem konkrét kiszámolás alapján adom meg sokszor hanem az összeállt alakzatok formája ad ki egy számot (nem tudatosan történik így velem sem). Az oka ennek valószínűleg az, hogy apámnak volt egy makettépítéshez használt építőkockához hasonló cucca, amiben számmal voltak megjelölve az elemek a későbbi lemodellezéshez és én azokkal játszva tanultam meg a számokat. Mivel csak 0-9-ig társítasz színeket a számokhoz, simán lehet, hogy különböző színűek voltak a számok a könyvben amiből megtanultad őket, vagy valami ilyesmi.

Ugyanez van az elképzeléssel is, bár legtöbbször poénból használjuk a "vizuális típus vagyok" kiszólást, vannak emberek akiknek az agya így segít rá az információ feldolgozására, kinek jobban, kinek kevésbé. Furcsaságnak ezt sem nevezném mindenesetre.

A több síkon történő, kaotikus gondolkodásban sem látok semmi különöset, az asszociációs képesség is van akinek alapból fejlett, van akinek meg dolgozni kell rajta. A kikapcsolás kérdése meg csak gyakorlás kérdése, az agyban éppen az a jó, hogy sok mindenre megtanítható. Például egész gyerekkoromban ha alkotnom kellett, akármiről legyen is szó, csak akkor működött a dolog ha az egészet el tudtam képzelni egyben, készként. Jellemző, hogy amikor vázlatos fogalmazásszerkesztést kellett házifeladatként csinálni, akkor előbb megírtam a kész fogalmazást, majd készítettem belőle egy vázlatot. Aztán középiskolában egyszer közösen kellett egy programozási beadványt elkészíteni az egyik osztálytársammal és ő meg pont az ellenkezője volt, darabjaiból rakta össze az egészet, nagyon fura volt, de még akkor is sikerült áthidalni a módszerem nehézségeit. Végül aztán amikor elkezdtem dolgozni és olyan összetett, iszonyú mennyiségű információhalmazzal találkoztam mint előtte soha, na akkor kényszerültem rá, hogy elsajátítsam a "hagyományos" módszert is, egy 6-700 oldalas tömény szakmai dokumentáció megírása ugyanis meghaladta az agyam kapacitását a régi módszerrel. Eleinte nagyon szenvedtem, de úgy fél év alatt egészen jól belejöttem, most már megy mindkét változat, de a megtanult módszer az számomra munka, nincs benne élvezet. Ezért nem fogok soha könyvet írni, semmi értelme ha kiveszik belőle a móka.

Nem beszólni akartam a hozzászólással, csak (és ezt ne vedd feltétlenül magadra) az emberek a különlegesség hajkurászása közben hajlamosak misztikussággal felruházni hétköznapi dolgokat, gondoltam leírom, hogy nem minden nagyra nőtt medve jeti.

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."

Üdv a klubban!

Nálam is tökéletesen ezek vannak jelen kb. születésem óta, 8-10 éve pedig egyre erősebben. Az, hogy minek hatására jött azt nem tudom, vagy hogy miért erősödött fel, az mindenesetre tény, hogy igen érdekes rendszere van a gondolataimnak.

Üdv. core2

Egyáltalán nem veszem beszólásnak. Sőt, nem is értettem mért írtad ezt le külön.
Egyébként én nem hajkurászok különlegességeket, én inkább furcsának neveztem. És sok minden egyáltalán nem tűnt fel nekem egészen addig amíg meg nem kérdeztem a körülöttem levőket erről. Na akkor tapasztaltam erőteljes eltérést bizonyos szinteken. Szóval az egész nekem is teljesen hétköznapi volt mindaddig amíg el nem kezdtek tornyosulni a komolyabbnál komolyabb problémák. Plusz feltűnt, hogy az emberek többsége képes le...rni a legtöbb problémát míg én folyamatosan agyalok rajtuk. Szépen végigfuttatok minden lehetséges végkimenetelt és megoldást. Más meg hagyja a fenébe "majd lesz valami" alapon az ilyeneket. Talán ezért is van az, hogy sok esetben én számolok olyan eshetőséggel / lehetőséggel egy eset kimenetele kapcsán amire a többség nem is gondolt. Bár persze ezt megint csak a környezetemben lévőkkel volt lehetőségem tesztelni.
És nincs ezzel gond csak egy kicsit zavaró. Én nem tudok addig lenyugodni, amíg nincs meg a fejemben a megoldás az adott problémára. Más meg elintézi egy legyintéssel "majd lesz valami".

Kisgyermekként is egész képekben gondolkodtál? ...és jöttek a számokra a színek?

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

Én nem mondanám azt - így szó szerint -, hogy képekben gondolkodom.
Inkább azt, hogy beszélgetés vagy gondolkodás közben minden gondolatnak, szónak, cselekvésnek akárminek... megjelenik a képe tudat alatt amolyan automatikus módon. Lehet csak túl élénk a képzeletem.
De ennek sose tulajdonítottam nagy jelentőséget. Akkor figyeltem fel rá igazán, amikor megnéztem ezt a filmet.

És a nőnek a gondolkodása ugyanígy volt beállítva. Találkozott egy fizikussal aki a Nasa-nál dolgozott és egyből beugrott neki egy kép amint a faszi ott áll valami tök közhelyes Nasa-s háttér előtt - rakéta fellövés ilyesmi -. Na ez nálam is pont így működik folyamatosan minden téren minden beszélgetésnél és gondolatnál is. Plusz ez a nő azt mondta azért tud olyan jó marhaterelő szerkezeteket tervezni mert képes gondolatban amolyan 3D-ben bejárni az egészet és minden apró részletet megfigyelni.
Na ez is egyezik bennünk.

Én is mindig amikor "tervezek" valamit magamnak, akkor első dolgom hogy órákon vagy napokon át agyalok az adott eszközön. Képzeletben felépítem. Minden alkatrészt, minden kapcsolódást, minden működést, mozgást stb... Mintha valami robbantott ábrát szépen összeraknál a darabokból és végignéznéd, hogy minden passzol-e, működik-e.
Erre jó példa a beépített PC-m. Amikor egy bútorba egy komplett PC-t terveztem bele anélkül hogy bármiféle PC ház alkatrészt felhasználnék. Gyakorlatilag az egészet megterveztem fejben. Mi hova kerüljön, hogyan fog elférni egymás mellett, hol menjenek el a kábelek milyen rögzítéssel és hogyan tudom megoldani stb... Majd ezt gondolatban összeraktam és kiküszöböltem az előjött hibákat. Ha lerajzolom akkor úgy érzem az csak korlátoz. Behatárol. Nincs lehetőség 3D-re és mivel 2D-ben rajzolok, ezért nem is tudom olyan hatékonyan észrevenni az esetleges problémákat és kiküszöbölni azokat.
Persze aztán megterveztem 3D-ben is az egészet, hogy pontos méreteket tudjak adni apámnak a bútor építésekkor. De igazából akkor már kész volt minden csak le kellett rajzolni.

De terveztem pl egy olyan fiókot, ami függőlegesen emelkedik ki a bútorból, egy motor hajtja és a fiókban lévő polcokon ruhák vannak elhelyezve. Ezen is napokig agyaltam, rengeteg probléma volt, főleg a szűk hely miatt... De végülis megszületett egy működőképes terv, csak a fejemben. Elektronikával, motorral, végálláskapcsolókkal, vezetékekkel, vezetősínekkel, orsós tengellyel együtt. Amiből aztán szintén a méretek miatt lett egy 2D-s terv. 3D-re nem is volt szükség. (persze anyagiak miatt ez még nem öltött testet, de átnézettem egy gépész rokonommal, elmagyaráztam neki mindent - mert ugye a 2D-s rajz neki kevés volt, és azt mondta korrekt, működőképes lesz)
Szóval az egészet agyban összerakom, majd "átnézem" az egészet működés szempontjából, elképzelem mintha működne stb... és így még agyban kitudom küszöbölni az esetleges hibákat. Ami 90%-ban sikerül is. Majd végül, mikor konkrét a tervezés jön már csak úgymond le kell rajzolni azt ami a fejemben már kész.
Bár én még mindig csodálkoznék ha erre nem lenne képes bárki.... nekem ez annyira természetes.

Visszatérve a kérdésedre ez gyerekkoromban ennél jóval erősebben volt jelen. Jóval hatékonyabban. Legalábbis most így érzem.

[ Szerkesztve ]

MBTI-ben az ilyet szerintem INTJ típusnak mondják. Bővebben. Persze lehetsz bármi más is, de én kapásból arra asszociáltam a leírtakról.
Ami biztosnak tűnik, az a fejlett introvertált intuíció, szintén onnan bővebben a funkciókról. Mindenképp tölts ki tesztet is, ha meg akarod kapni a négybetűs "beskatulyázásod".