Első nap:
Délelőtt elballagtam a kerületi rendőrőrsre. A kapus el akart zavarni, de nem hagytam magam.
Amikor megtudta, hogy Zukorhegyit akarom feljelenteni, akkora hasizomgörcsöt kapott röhögéstől, hogy egy egy hétig az intenzíven lélegeztető gépre kötve.
Amikor elvitte a rohammentő egy másik rendőr jött. Őt azért választották, mert már negyven éve nem volt jókedve, tehát kicsi az esély a rohammentő visszahívására.

Hetvenkettedik nap. Idézést kaptam tanúkihallgatásra.
El kellett mondanom mindent, mégegyszer.

Százhetvenkettedik nap.
A gazdaságvédelmi osztály kapta meg az ügyet, ezért újból beszélgetni kellett. Ismét elmondtam mindent.
Most vittem a képernyő mentéseket is, mert mondták, hogy mindent vihetek, ami az ügyhöz kapcsolódik.

Kétszázhetevenkettedik nap.
Ma érdeklődtem. Azt mondták, megidézték Cukorhegyit tanúkihallgatásra. De csak ügyvédje jött el és megígérte, hogy minden iratot meg kap a magyar hatóság.

Ötszázadik nap.
Az amerikai gazdaságnövekedési várakozások az egekbe csaptak. Kiszivárgott értesülések szerint elképesztő növekedés előtt áll a papíripar. Több tengeri szállítóhajót is rendeltek. Sőt egy ismeretlen megrendelő Budapest mellé Tengeri kikötőt is rendelt. A szakértők még vitatkoznak, honnan lehet Magyarországra legegyszerűbben elvinni a tengert.
A hír hallatára Budapesten megjelent a befektetői tőke. Állítólag jobb helyen van Hamburg. Ide akarják terelni a teljes teherhajózást.

Kettőezerötszázadik nap.
Ma akartak szembesíteni Cukorhegyivel. De csak az ügyvédje jelent meg, akit nem ismertem fel.

Ötezredik nap.
Ma megint tanúskodni kellet volna, csak annyira átépült a város, hogy nem találtam meg a rendőrőrsöt.

Tízezredik nap:
Ma kaptam egy határozatot. Megszüntetik a nyomozást. Nem értem a dolgot. Én senkit sem jelentettem fel.
Egy dokumentumfilmet is megnéztünk a nyugdíjas otthonban. Valami Cukorhegyiről volt szó, csak nem értettem.
Meg azt sem, hogy miért említették meg a nevemet.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!