Aktív témák

• #50 Cs.Orsolya aktív tag brownus #47

  2008-01-29 14:29:51 #50

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cs.Orsolya

  aktív tag

  válasz brownus #47 üzenetére

  

  Az úgy volt, hogy szerettem az embereket, szerettem volna megérteni őket, és nagyon szerettem volna egy olyan szakra menni, ahol nem szűkítik be a gondolkodásmódomat. Ahol tanulhatok egyszerre természettudományokat és társadalomtudományokat, köze van a lélekhez, az emberekhez, és a spiritualitáshoz is. Persze, volt bennem egy nagy adag humanitárius szamaritáriánusság is, de én alapvetően egy nagyon önző ember vagyok Így került a felvételi lapra a pszichológia. 18 évesen egyből felvettek Debrecenbe, 13-szoros túljelentkezés mellett. De mehettem volna orvosnak is. Nem volt előttem akadály, enyém volt az egész világ.
  Addig nem is volt bajom, amíg nem kezdtem el pszichológiát tanulni. A gondjaim legnagyobb hányada egyébként egyetem alatt ért utól. Nagyon kemény évek voltak, minden téren. 4 év után 2 évet ki kellett hagynom, utána szinte elölről kezdeni az egészet egy kaotikus és nemtörődöm bürokratikus rendszerben, ahol mindenki szarik a fejedre. A magánéletem történései függvényében ez szinte teljesen kikészített. Szinte! Erről bővebben nem szeretnék beszélni itt.

  Lediplomáztam, és mellette dolgoztam, így már 4 éve vagyok a szakmában. Előtte 6 éven át tanítottam, könyvet fordítottam, és egyéb munkákból éltem. Most csinálom a szakvizsgámat, és a munkám az egyik legnagyobb örömforrásom. Egyáltalán nem fáraszt, nagyon boldoggá tesz. Hálás vagyok, hogy ezt csinálhatom.

  "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Aktív témák