Én társadalmi felfogásban konzervatív vagyok, és nem vallásban, nem hitben.
Ezt én vállalom, szerintem a házasság kérdése akár oltár előtt, akár anykönyvező előtt történik, oda két ember kell. Eddig egyetértünk szerintem.
A probléma ott van, hogy szerintem ez a két ember legyen férfi és nő, ugyanis a társadalom számára az az egészséges állapot, attól várhat utódokat, attól jöhet új generáció és biztosíthatja az adott társ. populációnak a fejlődését. Nem vagyok szociológus, sőt, távol áll tőlem a BTK-s vonal (talán azért is itt írom ezeket :-)), de az én szavaimmal én ezt így tudnám körülírni.

Számomra az érdekesebb, hogy te, ha hozzámész/elveszel egy férfit, gyerekeket nem nemzel és nem járulsz hozzá az adott kultúra generációs kihívásához, akkor miért szeretnél annak a kultúrának egyenrangú tagja lenni? Mire fel?
Engem nem zavar, ha együttéltek, ha élettársi kapcsolatban vagytok ugyanakkor.
Ugyanakkor ami távol áll tőlem, hogy az örökbefogadást nem tartom helyénvalónak, itt msot nem arról beszélek, hogy milyen körülmények között él az egynemű pár, stb, hanem maga a felállás miatt, annak a gyerekre gyakorolt észlelt és nem észlelt hatásai miatt. Lehet, hogy ebben bigott vagyok, de számomra ez mélyvíz. És nem szeretném fejtegetni, de ha maguk a melegek-, bi-k, stb nem tudják sokszor, hogy mitől vonzódnak a saját nemükhöz, hogy miért alakult ki náluk az a vonzalom, ami, úgy akkor hogy akarjuk megérteni azt, hogy egy apró csemetére milyen hatással lenne egy ilyen apa-apa (vagy anya-anya) gyerek viszony hosszútávon?

Sőt, továbbmegyek, kicsit más téma felé.
Mostanság beszéltek arról, hogy a gyerekesek nyugdíja, járuléka változzon meg oly módon, hogy annak számításába kerüljön bevalamilyen módon a gyerekek/utódok száma és azok keresete. Sok agymenése és borzasztó elképzelése van a ma regnáló politikának, de ezt az ötletet és támogatnám, nagyon is!

..., akkor a nyuszi b***hatja!