Komolyan nem értem az embereket, hogy napokig / hetekig / hónapokig képesek rágódni valamin, jelen esetben ráadásul családilag, de csak nem emelik fel azt a rohadt telefont, hogy megkérdezzék a hivatalos álláspontot a megfelelő helyen. Nem kerül semmibe (na jó, telefonpercdíj, na bumm), ellenben azonnal pont kerülne az ügy végére, és mindenki megnyugszik.
Kicsit ilyenkor az az érzésem, hogy nem is akarja igazán, csak szereti mindenkinek elújságolni, hogy neki ez is megfordult ám a fejében, és lehet, hogy egyszer majd megpróbálja...
Vagy ahogy egy kedves barátom szokta mondani: akár meg is oldhatnám a problémádat, de látom, hogy élvezed, rád hagyom még egy kicsit. Értsd: akár fel is emelhetném a telefont, és megkérdezhetném a hadkiegen, aztán beírhatnám ide, de láthatóan mindent megtesz az illető, és a környezete is, hogy ne oldódjon meg a probléma, szóval miért rontanám el a szórakozásukat?
p
I talked to that computer at great length and explained my view of the Universe to it and then... it commited suicide.