A rendőrség tud a dologról? Egy szó sincs róla az írásodban.

Nincs, mert nem tud.

Szerk: mielott barki nekem esne, hogy es miert nem tud, attol kernem, hogy irja le, pontosan mit mondana a telefonban a rendorsegi diszpecsernek, hogy mi is tortent.

[ Szerkesztve ]

Engem is bosszant minden ilyen dolog.

A felvilágosult, demokratikus, modern jogállamainkban ugye mindenre tárgyi bizonyíték kell. Na már most az abúzusra nincs, és soha nem is lehet tárgyi bizonyíték, mert többnyire semmilyen tárgy nem vesz benne részt. Így elég kéne hogy legyen a gyerek szemében élő rettegés. DE NEM! Mert ő csak egy GYEREK! Ha netán feljelentenéd az öreget, ő simán lehazudna mindent, és a végén még te lennél a rossz ember, amiért ártatlant vádoltál. Szegény gyerek pedig tovább szenvedi a dolgokat, he nem még annál is jobban.

Undorító, hogy ezt a törvényeink engedik. Undorító, hogy a 21. század Európájában a törvény a gyengék védelmét hirdeti miközben a szemétládáknak kedvez. Undorító, hogy nem lehet az ilyen perverz nagypapákat egyszerűen levakarni a föld színéről.

Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

Eloveszel egy papirt es leirod amennyire pontosan akkor tudod, hogy mi tortent. Megtartod, ha ugy lesz igy mindig egyezo sztorid lesz. Utána a hivast azzal inditod, hogy tanacstalan vagy de a tortentek alapjan ugy erzed beszelned kell a rendorseggel. Utana elmondod amit a postban irtal. Se tobbet, se kevesebbet.

Ennel tobbet abban a helyzetben nem lehet tenni. A tortentek alapjan sem lehet biztos kovetkeztetest levonni.

Mi tortenhet, nem tudom de legalabb tortent egy "pingeles". Rendorseg reszerol volt pozitiv es negativ tapasztalatom egyarant.

Te irtad - "Mi meg hagyjuk". Igen, igy van. Viszont ha hagyjuk akkor nem tul racionalis morogni az eredmenyen.

O persze, ezt igy leirni baromi konnyu.

A szalloda vezetosege tud rola. Az anyja tud rola. A gyerek tagad. Utasitast kaptam, hogy csak tettlegesseg eseten hivhatok rendort. De en hivjak rendort egy idegen orszagban egy emberre egy feltetelezes miatt. Sikerult megfogni a lenyeget, tenyleg, tulajdonkeppen az en hibam volt.

[ Szerkesztve ]

Szerinted mit kellene tenni a társadalomnak? Az öreget el kellene tiltani a saját unokájától, mert meglátásod szerint fél tőle a gyerek? Az anyának nem lehet fontosabb dolga, mint a saját gyereke és a saját (vagy a férje) apját elkülöníteni, mert a gyerek azt akarja? Normális esetben nincs szeretetteljesebb kapcsolat mint a nagyszülő és az unoka közötti. Ki dönti el, hogy ez normális eset, vagy nem?

Nem is a rendőrség dolga, hanem a gyermekvédelemé.
Nekik van jogosítványuk és szakemberük a helyzet ellenőrzéséhez.

De nem az éjszaki portás feladata kezdeményezni egy eljárást. Megteheti, de megalapozott vélemény alapján. Egyszeri eset még nem az.

Legyen béke! Menjenek az orosz katonák haza, azonnal!

Az éjszakai meló ilyen. Sok mocskot lát az ember. Egy dolgot tehetsz; megfogadod, hogy a saját családod soha, semmilyen körülmények között nem kerülhet ilyen helyzetbe.

Láttam anno egy budapesti tömegközlekedési csomóponton egy kb. 210 magas, nagyon erőteljes francia férfit, aki akkorát bszott le kézháttal a babakocsiban ülő kb. másfél éves gyerekének, hogy a kocsi mindkét oldalát lekoccolta a kicsi feje. Az a megszeppenés a gyermek arcán durvább volt a sírásnál. Látszott, hogy rutin náluk. Szóltam, üvöltöttem, elküldtem ahová való, de visszaüvöltött, hogy ne szóljak bele az életükbe. Láttam egy hónapja egy 10/9-es milfet a buszon a kb. kétéves kisfiával, aki könyörgött az anyjának, hogy tegye le az iphone-t, és figyeljen rá. Ötször elmondta, hogy fáj a hasa, nyűglődött, teljesen ráfonódott az anyjára. Az meg már a második barátnőjével beszélt kacarászva a semmiről. Velem szemben ültek 20 percig. Láttam tegnap egy anyát aki videózta a kislányának az első métereit a kétkerekű biciklivel, de amikor elvágódott a kislány, akkor is a telefonját bsztatta. ...és még két percig a telefonját bsztatta, a kislány megoldotta egyedül a felkászálódást, más választása nem volt. Melyik a jobb? Mit tehetsz? Te jónak gondolod valahogy a világot, az öreg pernahajder meg úgy gondolja jónak, ha mellette alszik az unokája. Én aludtam egy ÁGYBAN a nagyanyám meg a nagyapám mellett is, ezt önmagában nem gondolom problémának.

Az sem kizárt, hogy a nagyfater adott két pofont a kislánynak mert az már két napja a telefonját nyomkodta a közös beszélgetés helyett. Az öreg elvette, mert talán más az értékrendje, a lány levénhülyézte, aztán megpróbálta hívni az anyját, az meg tudta, hogy mi az alaphelyzet. Oldja meg az apja/apósa.

Nem akarom felmenteni a gyanús pacákot - bűnhődjön, ha bűnös -, csak annyi az üzenetem, hogy ha egy éjszakára találkozol valakikkel, nem láthatsz bele az elmúlt és elkövetkezendő mondjuk két hetükbe. Az életük pontos részleteibe. Csak egy viszonylag rövid impulzus ér. Ha a közvetlen, vagy nagyfőnököd nem tudja megoldani egy gyermekhotelben a kialakult helyzeteket, ezekre nem kapott képzést, Te mit tehetnél? Kivont szablyával érvényesíted az igazságérzeted? Szerintem annyit tehetsz, hogy tanulsz az esetből. Tanulsz amit tanulhatsz. Belátom, hogy nem könnyű. Ezek szerint nem könnyű melód van.

Nincs ott a pult alatt egy gyermekvédelmis telefonszám? Egy gyermekhotelben...? Beszéljetek a szituációról egy helyi szakemberrel és tegyetek ki oda egy kontaktot aki 0/24-ben hívható, ha kell azonnal a helyszínre ér, és a megfelelő hangon képes kommunikálni a rettegő gyermekkel és a bántalmazó felnőttel, esetleg hatósági jogköre van. Mit gondolsz?

https://logout.hu/tema/re_gerincserv_muteti_kezelese/keres.php?suser=Eastman ⮞ Műtét nélkül is lehet megoldás...

A gyerekek könnyen befolyásolhatók és valósnak hisznek dolgokat amelyek nem azok. Azért mert gyerek! Pusztán az, hogy a gyerek retteg valamitől nem lehet bizonyíték arra, hogy egy embert elítéljünk!

A történetet olvasva kívánom, hogy valahogy el lehetne érni, hogy szakemberek kivizsgálják a dolgot, de az azonnali lincselést hagyjuk már.

Egyelen ötletem, felhívni egy segélyvonalat akik ilyen ügyekre specializálódtak és megkérdezni őket, mik a lehetőségek, mit ajánlanak.

Aki hülye, haljon meg!

Jól mondod. Amit hirtelen leszűr az ember, nem biztos, hogy úgy is van. Nehéz dolog, mert minden ember másként él meg dolgokat, más fér bele az értékrendjébe. Egy ilyen félreértett dolog könnyeb életeket tehet tönkre, családokat zúzhat szét.

Valszleg neked kellett volna beszélni az anyjával, az írásból határozott fellépésűnek tűnsz. Tudod, azért amit egy kisgyerek mond, nem igazán tűnik mindig hitelesnek (felnagyítják a dolgokat, de lehet, hogy nem is mondott semmi konkrétat a telefonban, csak hogy "gyere értem"), még ha az anyjáról is volt szó.

[ Szerkesztve ]

Gyermek védelemtől meg kellene kérdezni, mi a gyakorlat ilyen esetben, és elmondani neki mit tapasztaltál akár nevek nélkül, legalább megnyugodnál és nem éreznéd magad tovább tehetetlennek.
Legközelebb már tudnád mit kell hallanod ahhoz a gyermektől, hogy fel merd őket hívni...

A kérdés most már csak az, hogy mit teszel. Megfogadod Eastman tanácsát és a munkáltatódnál kezdeményezed, hogy készüljetek fel az ilyen esetek jobb kezelésére vagy magadban pufogsz, hogy szar a világ?

"Odamentem egy párhoz...négyen voltak!"

Németek sajnos nem sokat foglalkoznak a gyerekükkel, általában baby sitterekre hagyják.

Igazad van. Jobb lenne egy erre való bizottságot felállítani, csak az a baj, hogy nem lehet. Kb. a világ összes embere kellene ahhoz, hogy minden ügyet ki lehessen vizsgálni. Akkor már talán az oldana meg a legtöbbet, ha a szülők odafigyelnek a gyerekükre, és tudják, hogy mikor van baj, és mikor nincs. Vagy ha nem képesek rá, akkor ne legyen gyerekük. Én és barátnőm pl. nem tervezünk egyet sem, mert mindkettőnket idegesít a gyereksírás, meg a sok macera. Tudom, miket éltek át szüleim mire én és öcsém felnőttünk. Azt nem kívánom senkinek.

Ha úgy vesszük, a társadalom hibája, hogy mindenkire kérdés nélkül ráerőlteti az anya-, és apaszerepet, és kiveti azokat, akik az akaratuk, vagy a képességeik hiánya miatt nem felelnek meg. Pedig mennyivel egyszerűbb lenne a gyerekvállalást felelősségteljes döntésként, és nem az emberi élet egyetlen céljaként értelmezni. Lehet, hogy feleannyi gyerek születne, viszont feleannyi lenne a probléma azokkal a szülőkkel (és nagyszülőkkel), akik nem teljes elhatározással vágtak bele a dologba. Kicsit elkalandoztam, ezer bocsánat.

Az önvezető autó olyan, mint az önmegivó sör.

Igen, ugy gondolom megfogtam a lenyeget. Irsz egy jelensegrol es minositetted azokat akik miatt lehetseges. Dontesi helyzetben meg hasonlokepen cselekszel mint akiket minositesz. Oszinten, ez racionalis igy?

Kognitiv diszonancia. Anyukaja, vezetoseg, kulfoldi orszag stb. Utasitottak? Europaban civilnkent, egy civil munkakorben ebben a helyzetben nem kell betartanod. De ugy gondolom ezt tudod.

Te irtad, pontosan mit mondanank a telefonba. Leirtam.

Nyugi nem esek neked, nem teged teszlek felelose (feltetelezesert mert nem tudjuk pontosan mi is tortent). Csak nem ertem ha zavar, dontesi helyzetben meg nem cselekszel, akkor miert igy velekedsz az egeszrol utana.

Igazabol nyom, nem tudtad lezarni, ezert szuletett ez a bejegyzes.

Konyv ami segithet jobban megerteni mik is tortenhetnek a hatterben (esettol fuggetlenul) - Mérgező szülők - Susan Forward

En voltam az, aki kulon szobad atott neki. En voltam az, aki jeleztem, hogy szamithat a segitsegemre. En voltam az, aki foglalkoztam vele. Pedig senkim, es csak lattam amit lattam, a lany allitotta, hogy minden oke.

Az anyja tudott rola, nem tett semmit. A recepciovezeto tudott rola, nem tett semmit.

Ha szerinted ez hasonlo viselkedes, akkor reszemrol le van zarva az erveles, es vedd ugy, hogy igazad van.

Ennek pedig semmi koze a kognitiv disszonanciahoz. Kezdettol fogva adottak voltak a tenyek, es kezdettol fogva nem tehettem ennel tobbet. Aki nem hiszi, az probalja meg felhivni a rendorseget, hogy szerinte egy gyerek bantalmazas aldozata lehet, hogy ugy erzem.

Nem akarom védeni az öreget, de az éremnek két oldala van. Sajnos van nagyon sok kirafinált, rosszindulatú kölyök, és sok buta, hiszékeny felnőtt is, akik bármit bevesznek. Volt "szerencsém" a saját bőrömön tapasztalni.

2009-ben érettségiztem, 2010 januárjában pedig el kellett mennem dolgozni, mivel a helyzet úgy kívánta. A helyi általános iskolában kaptam állást, mint tanársegéd.

Persze a sok buta kiscsaj meg volt zavarodva, röhögcséltek, néha "beszólogattak", de nem igazán foglalkoztam a dologgal. Viszont volt egy 11 éves kislány aki teljesen normálisan viselkedett, és megkérdezte hogy néha beszélhetnénk-e MSN-en (akkoriban ez volt a divat facebook helyett). Én beleegyeztem, mivel nem láttam bele semmi rosszat. Történt viszont, hogy a kislányhoz átment az egyik barátnője, aki észrevette hogy én is fent vagyok MSN-en. A kedves barátnő ezt otthon elmondta a saját anyjának, aki másnap letámadott az iskolában, hogy mekkora pedofil perverz barom vagyok, meg hogy hagyjam békén a gyerekeket mert feljelent, stb.

Én meg nettó meg sem tudtam szólalni, hogy most akkor miről is van szó...

Szóval vannak ilyen idióta felnőttek is, akik bemondásra beszopnak bármit egy gyerektől...

If you don't do it enough, nothing's gonna really happen.

Ez eddig szép és jó. Csak azt nem értem, hogy a nagypapa távozása után miért lopóztál be a pótkulccsal a kislány szobájába egy szál alsónadrágban és óvszerrel a kezedben...