Hm. Szerintem a kereskedő is egy lényeges szerep, aminek igenis lehet hozzáadott értéke.

Én a Simson-mánia miatt kezdtem el kicsiben a seftelést: nagybátyámmal hozattam Németországban leütött ebay licites alkatrészeket. Főleg gyújtásokat. Aztán ezeket az alkatrészeket először szerelő segítségével átnéztük, aztán később egyedül is ment.

Nagyon olcsón szereztem, takarítottam, válogattam, majd nagyjából használtpiaci árában - de annál általában sokkal jobb minőségben - eladtam.

Minden vevőmmel beszéltem telefonon, és mindig vállaltam, hogy az alkatrészt cserélem, vagy visszaveszem. Akinek nem tetszett a szövege, azzal nem üzleteltem. Így a körülbelül 2 év alatt amíg csináltam, összesen 2-3 incidens volt, és ott is általában én néztem be, hogy elküldtem valamit, ami nem volt jó.

Különösen a vége felé lett érdekes. Ezek olcsó alkatrészek, nem nagy pénzeket mozgattam vele, bőven alatta maradtam annak a 600 ezer forintos limitnek, amit elvileg enged a jog. Mielőtt nagyjából kiszálltam, már rendes, visszatérőim is voltak, akik egészen spéci kérésekkel jöttek. Pontos évjárat, a "sűrű menetes tekercs legyen rajta", és sorolhatnám. Ahhoz persze, hogy ezt tényleg jó minőségben űzzem, nagyon olcsó forrás kellett, és az, hogy a lendkerekek, öntvények 40-60%-a a hulladékudvarban, anyag szerint szétválogatva landoljon.

Amit most csinálok, az hasonló, csak nem Németországból Mo-ra, hanem fordítva. Most rajzolok, gyártókat keresek, és az ő termékeiket közvetítem ki. Van "hatalmam" az felett, hogy milyen minőségű alkatrész kerüljön a motorokra és milyen áron, és közben össze tudom kötni a gyártó által kínált lehetőségeket a motorosok által támasztott igényekkel. Egy percig sem mondom hogy szent volnék, hiszen ez is piaci alapon megy, de morálisan nem látok kivetnivalót abban, hogyan végzem a tevékenységemet.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István