Éppen az ok-okozat elvével érvelt nekem egyszer egy vitapartner a teremtő létezése mellett. Feltettem a kérdést: ha elfogadjuk, hogy minden okozatnak kell legyen egy oka, akkor a teremtőnek (mint okozat), szintén kellett legyen oka (tehát egy másik teremtője). Vagyis gyakorlatilag a végtelenségig menetelhetünk, de legalább is, a tanított formában értelmezhetetlen az _egy_ teremtő...nem értette.

Azt az egyet megtanultam a téma tanulmányozására szánt idő alatt, hogy a felsőbb hatalomban hívőknél logikát keresni nem szabad. Ezt most semmi esetre sem bántó szándékkal írom, csupán egy jól megfigyelhető és dokumentálható tényt rögzítek vele. Rengeteg olyan kérdés merül fel a teremtés elmélettel kapcsolatban, melyek egy minimális logikával is már ordítanak az ember felé, hogy itt valami nem stimmel. Hozzád hasonlóan engem is az döbbentett meg eleinte, hogy ezekről a logikai bukfencekről miért nem vesznek tudomást? Miért baj, ha beszélünk róla? Később világossá vált, hogy a hívők egy részét nem a valóság érdkli, hanem csak a saját világa, tehát minden olyan infót, ami a hitében kicsit is megingathatja, automatikusan ignorálnak. Ez egy pszichikai reakció, és teljesen érthető, ha valakinek mentális segítséget, megnyugvást is jelent a hit. A másik részük viszont alapból fel sem ismeri az ellentmondésokat és a logikai problémákat, melyek a tanításokból egyébként ésszerűen következnek.

[ Szerkesztve ]

A tudomány a valóság költészete!