Az amcsi gyerek haláli lett, biztos hatalmas lehetett a reakció, mikor visszakérdeztek.

Egyébként dögöljek meg, mintha én írtam volna. Hiszen sokszor azt lesem, mikor megyek ugyanazokkal dolgozni, és tényleg érdekes, hogy mindenki idegen, csak 1-2 arc ismerős folyton. Persze azokkal sem minden nap futsz össze. A társasházban a szomszéd lakásban a csávó hót úgy néz ki, mint Sztálin, el is kereszteltem becses nevének így magamban. Nos, az már engem is felismer jó messziről köszön, talán majdnem egy helyen is dolgozunk, mert láttam már metrón is, nem csak a buszon.

És az sem magyarázat a kérdésre, hogy 2 percenként érkeznek a buszok. Annak ellenére, hogy én sem mindig ugyanarra szállok fel, de javarészt 7 órakor +-5 perc. De 3 év alatt már akkor is kiismerte volna az ember a tömeget. Szerintem egész egyszerűen annyian vagyunk, hogy kevés az esélye, hogy megszokd. A buszon is állhat/ülhet messze tőled, hetente mondjuk 1x-2x jártok egy busszal, de mire lehet megszokod, talán el is felejted, pont azért, mert nem akad a szemed elé minden nap. És ez ráhúzható úgy általánosságban minden emberre. Van egy gyerek, akivel sokáig jártam ugyanabban az időben, de eltűnt. Tegnap megjelent, akkor láttam a metrón először ilyen régóta. Nem is hiányzott, mert állandóan csapkodott ott magában h nem megy a busz, megint piros a lámpa, meg nem halad a dugóban. Mire meguntam volna, szerencsére eltűnt ezidáig, mert már majdnem odaugattam neki, hogy a k*** a***ért nem szállsz korábbi buszra??? Szóval az se jó, ha mindenkit felismersz.

Az izzadásos dolog is olyan, ami szerintem rajtad kívül csak velem is esik meg, mert ugyanez a véleményem és a tapasztalatom is. Sosincs másik, aki úgy úszna a vízben, mint én. Csak az én ingem olyan foltos, mintha rám szakadt volna az eső, a többiek jó, hogy ki nem száradnak...

[ Szerkesztve ]