Sör és zene. Veszélyes kombináció, elég kiábrándító visszatérni a valóságba.

Nézek ki a fejemből, utálom és sajnálom magam. Főszereplő vagyok egy
elcseszett darabban és lusta voltam elolvasni a forgatókönyvet. A három
statiszta elvesztette minden jelentőségét. Úgy érzem ez vizsga volt amin
csúnyán elhasaltam.Vizsga? Mégis miféle vizsga? 20-perc és jön a másik
busz. Mit gondolsz, hány buszról maradt le 80-év alatt? Statiszták, főszerep?
Mit sztárolod magad nyomorult kretén? Megtaláltam istent, nem lehetek rossz
ember.Fejem az ablaknak döntve bambulok a hátráló villanyoszlopokra, nézem
az üres járdát.A busz nagyjából 30-al repeszt a néptelen buszsávban, közeledik
a Sasadi úthoz.Hanyagul eltemetett emlékek a múltból, csak jönnek számolatlan.
Megírhatnám a rossz emberek kézikönyvét, pusztán önéletrajzi ihletésből.
Megtaláltad istent? Magadban beszélsz te idióta.Ennek semmi értelme, nem
mintha bárminek lenne.Reménytelenség, erősödő félelem.Mi a franc bajom van?
Megöltem valakit, mégcsak nem is lo.. .Sziszegés, nyílnak az ajtók, egy jámbor le
három-négy fel, csengő, sziszegés ajtók záródnak, Menyecske utca következik.
Lógatom a fejem. A mocorgás kizökkentett a letergiából. Még undorodom magamtól
de az érzésre rátelepszenek a munkával kapcsolatos gondolatok.Az összes ragasztót
fel kéne hozni a pincéből!Kinézek az ablakon, éppen kiértünk az aluljáróból, mindjárt
leszállok.Feltápászkodom, készülök leszállási szándékom időben jelezni,kezem a
gomb felé lendül. Kihűlök, az idő kétségbeesetten próbál szinkronba rendeződni
a megfigyelővel, megáll, elindul, leírhatatlan.Az utasok valahol a létezés perifériáján
élettelen bábként töltik ki a teret, kivéve, egyet a középső ajtónál.
Kopott barna öltöny, ritkuló fehér haj, inas kezében madzagfülü szatyor.
A kezem befejezi a megkezdett mozdulatot, leszállási szándék jelezve.Bakker, nem
is vagyok ébren.Legyőzöm a késztetést nem csípek magamba.Ez álmomban sem
jön be soha.Nem nem nem.Ez képtelenség. Csikorogva működésbe lép az auto-
matikus helyzetfelismerő és problémamegoldó egység.Ő egy másik öreg.
Ugyanolyan öltöny , haj és szatyor. A háta sem annyira hajlott..A józan eszem
éppen hálálkodni készül a briliáns megoldásért, mikor dühösen a sarokba
rúgom az ahp-t. Egy megálló volt, ott nem szállt fel, nem lehet itt!Sakk!
A tekintetem lyukat éget a halántékába, nem néz rám de úgy érzem figyel és vár.
A busz megáll leugrom, majdnem orra esem. Remeg a lábam, adrenalinsokk.
Matatok a zsebemben, kipiszkálok egy szál cigit,egy pillanatig hezitálok meggyújtsam-e
pff nem oszt nem szoroz.Leszállt, lassan elmegy mellettem, felém se néz csak
figyel és vár. Mire vár,tennem kéne valamit? Az öreg ráérősen ballag előttem,én
nézem őt és ő lát engem.Lassan nőni kezd közöttünk a távolság, és én tudom mit
tehetek, tudom mire vár.Megáll, körül néz, átmegy az úton.Leguggolok a kerítésnek dőlök
és nézek utána ahogy beér két panelház közé.Szívom a cigit, elaludt a számban
újra meggyújtom.Csak egy pillanatra néztem félre,de már nem látom.
Biztos bement az egyik kapualjba. Hiszen ez annyira nyilvánvaló .

Bocsánat, hogy élek,én tehetek róla!