A kezdeteitől szívből megvetettem a Tindert már koncepció szintjén is, úgy gondoltam és gondolom most is, hogy talán ennyire nem szabadna kiüresíteni és gépiesíteni, piacosítani az ismerkedést.

App a bankoláshoz, app az okoseszközökhöz, a zenehallgatáshoz, a médiafogyasztáshoz, és a... kapcsolatépítéshez is már? Talán valahol meg kellene húzni a határt, mielőtt a férj/feleség maga is egy app lesz, ha már az app úgy felvitte a dolgod, hogy elvárd hogy valaki annyira megfeleljen a jó irányba húzáshoz, mintha csak a te igényeid szerint gyártotta volna az ég, ahogy élő ember sosem fog, de még insta filter is nehezen.

Furcsa érvelésnek találom egyébként, mikor valaki azt állítja, hogy személyesen milyen nehéz új embereket megismerni... én szélsőségesen introvertált vagyok, nem szeretek még baráti társaságokba sem járni, mégis, mikor rábeszélnek, minden alkalommal megismerek néhány szimpatikus arcot, akikkel kompatibilisnek bizonyulok, ami újabb baráti társaságokban bemutatásokhoz vezet, újabb szimpatikus arcokhoz, és ezt igazából akármeddig lehetne folytatni, ha nem merülne föld alá a szociális akkum 1 hónapra egy jobb estétől.

Csak önmagad vered át, ha tényleg azt gondolod, hogy személyesen _nehéz_ ismerkedni vagy új embereket megismerni, netán lehetetlen.

Igazából csak nem akarod rászánni az időt, mert úgy gondolod, hogy a fostos időd fontosabb, minthogy te azt ilyen hülyeségekre fordítsd, és mondjuk csalódj egy csomót, vagy épp fordítva, égjen a pofád, amikor csalódást okozol valakinek aki szimpatikus. Az nem volna egy jó fogyasztói élmény. Az nem járja.
Te a csalódásokkal töltött időt igazából fordíthatnád a munkádra, karrierépítésre, médiafogyasztásra, a hobbidra, akkor minek vesztegetnéd el?
Csak a minél több előszűrés számít, és a success rate maximalizálás, nehogy aztán egy csepp idő is elvesszen.

Én is regisztráltam néhány évvel ezelőtt, gondoltam, ne savazzam már úgy, hogy azt sem tudom miről beszélek.
Abszolút pozitív tapasztalataim keletkeztek, találkoztam néhány nagyon normális nővel, negatív tapasztalatot pedig egyáltalán nem szereztem. Igaz, én nem kapcsolati /szex céllal regisztráltam így ilyesmi szóba sem került (eleve így beszéltük meg a talikat is).

Úgyhogy az én konklúzióm az lett, hogy igazából lehet rajta hasonló érdeklődésű embereket találni, persze azóta az 5 év óta nem tudom, ez mennyit változott, úgy hallottam, a nemek egyensúlya nem egy létező dolog többé, persze ez várható volt.

Kifejezetten kapcsolatot vadászni viszont szerintem konkrétan kártékony a cucc mert lehánt rólad kb minden első lépcsős tapasztalatot ami ahhoz vezetne, hogy a kapcsolatod később igazán a magad által, organikusan szerzettnek őrizd meg, s kiüresítve iparosít egy elég fontos emberi lépcsőt.
Van akit ez tökre nem zavar hisz nem ez lényeg, ez is valid álláspont, csak az enyém más.

Érdekes amúgy, mert a virtuális kapcsolatépítés egyéb módszereinek nagyon nem vagyok ellene, a barátaim túlnyomó többsége az életem során az internetről származik, az érdeklődési köreimhez kapcsolódó mikroközösségekből, ezekkel kapcsolatban viszont sosem éreztem, hogy elvennének valamit, inkább azt, hogy teret adnak hogy kicsit óvatosabban, de kellő méltósággal lépjen kapcsolatba az ember a magához hasonlókkal.

Az infantilis férfiak és bioórás nők topikhoz annyit, hogy mindkettőnek van igazsága.
Én 35 vagyok, férfi, feleséggel, kisgyerekkel, macskával, és nem esik nehezemre elismerni, hogy sokkal később értem be, "felnőtté", mint a legtöbb nő, akit ismerek. Sőt, a folyamat még mindig tart. Haverjaim ugyanez.
Egy nő a legtöbb esetben minimum 10 évvel van előrébb az életével fejben, nem azért, mert akkora orákulumok, hanem mert korlátozott idő áll rendelkezésükre, s érzik ezt már akkor is, amikor még nem is tudatosult bennük.
És hogy miért van egyre több karrierista nő? Szerintem nem azért, mert vágynak rá, hanem mert nincs más választásuk. A korosztályuk férfi tagjai épp a számítógépükön /konzoljukon játszanak a kanapén a szabadidejük nagy részében, a maradékban pedig a haverjaikkal lógnak.
Nehéz motivációit találni az élethez ha férfi vagy, ha nincs egy szeretett tevékenységed, amiből egzisztenciát tudsz növeszteni. A legtöbb nőnek mindig ott van a "majd egyszer lesz egy családom" a szeme előtt, a férfiaknak ez nem vonzó gondolat kezdetben, hisz a világ minden ideje rendelkezésünkre áll.
Más pedig mi motiváljon? Egy gennyes céges magasabb pozi és a vele járó stressz és érvényesülési kényszer a toxic céges kultúrákban?
Na, akkor már inkább élnek a szüleikkel otthon amíg ki nem vágják őket.

[ Szerkesztve ]