Utoljára ötödikes koromban voltam kórházban egy szép kis könyöktöréssel, két műtéttel helyrehozták. Egy hetet töltöttem a kórházban, de pozitív benyomással tértem haza.

Alapvetően nem az ellátás volt a gond. Inkább az hogy szabályosan kivágták hétvége előtt, 0 instrukcióval

Persze vannak ellenpéldák is, nem ez az este az alapvetés Sajna mi így jártunk

Sajnos sok orvos, nővér belefásul a munkába az évek során, aztán ennek ez lesz az eredménye. Az ember a kórházban szinte csak egy mozgó húsdarabbá válik, akit helyre kell pofozni. Az érzelmei, a lelkivilága meg érdekelnek senkit. Persze tisztelet a kivételnek - nyilván mindkét oldalról számtalan példát lehetne felhozni. A nővérem is tudna mesélni szerintem, Székesfehérváron a kardiológián dolgozik ápolónőként.

Ebben is van valami aláírom. Meg abban is hogy október 23-án dobták ki, biztos készültek a nagy napra, mert ilyenkor a SOTE ügyel a fővárosra és környékére

Nagy gond végülis nem volt a tájékoztatás hiányából, feltaláltam magam. Bár azért voltak dolgok az első napokban, amiktől levert a víz és okoztak pár álmatlan éjszakát. Ha tudunk ezekről előre, azért lehetett volna készülni rá.

Remélem többször nem lesz dolgom kórházzal