Szolgáltató, tehát ha komolyan vesszük, akkor szolgál. Szolga, a mi pénzünkből él. Akkor pedig ne kukorékoljon, hanem szolgáljon.
Az persze egyértelmű, hogy mosolygósan udvarias vagyok, de ha velem kekeckednek, azt bizony kikérem magamnak.
Talán más, talán nem.
Posta, csekkel a kezemben belépek. Biztonsági nőci számot nyújt. Köszönés után kérdem minek, mire közli, hogy felmérés, méghozzá az én érdekemben. Hadd tudják, hogy miként szervezzék ritmusukat, hogy nekem jó legyen.
Na persze. Több, mint 32 éve lakom itt, a posta is viszonylag hamar beköltözött a telepre. Nem volt idejük felmérni az igényeket? Négy ablak van, ebből egyet soha nem láttam nyitva, fogalmam sincs, hogy mi célt szolgál. Kettő a csekkes, egy pedig a csomagos, küldeményes ügyfeleket fogadja. Hoppá, csak fogadná! Következetesen egy csekkes ablak várja a sorban állókat. Nagynéha a másikat is kinyitják.
Nem kérem, köszönöm. Olyan nincs, és már gyűri is a kezembe a cetlit. Ha gyűri, hát gyűrje, mosolyogva néztem erőlködését, és nyitott tenyeremből lágyan hullott földre a cetli. Nőci duzzog, felkapja, szemetesbe dobja.
Elfogytak előlem, köszönök, és nyújtom a csekket, meg a lóvét a nőnek. Sorszám? Kérdése pattogó, utasító. Óvatos vagyok, így megkérem, hogy intézze a csekkemet, addig kitalálom, hogy hol is van. Lerendeztük a pénzügyet, a nő kígyószemmel lesett rám. Sorszám? A szemetesben, - mondom, - a biztonsági hölgy kidobta. Kidobta? Kidobta. Miért? Mert nekem nem kellett. Miért? Mert nem kívánok részt venni a felmérésben. Olyan nincs!
Na, itt kezdtem hangoskodni.
Érdeklődtem, hogy milyen jogon köteleznek bármire, amihez nincs kedvem, és miért kell a felmérés, amikor három évtizednyi tapasztalattal rendelkeznek, és egyébként sincs nyitva mindkét csekkes ablak. Hablatyolt valamit a szervezésről, de lepisszegtem. Mutattam a várakozók sorát, és immár csöndesen kérdeztem, hogy ugyan miért nincs nyitva a másik ablak. Hááát... a létszám... Akkor minek a felmérés? Szolgáltassanak, a fene egye meg, és ne próbáljanak meg semmire se kötelezni. Szolgálják ki az embereket tisztességgel!
Elköszöntem, kifelé mosolygós csókolommal köszöntem a cetliket osztogató biztonsági nőcinek, aki rákészült, hogy megfékezi azt a 168 centis, 63 kilós hosszú hajú vadbarmot, aki fel meri emelni a hangját egy nem normális intézkedés okán.
Nem próbálom ki, hogy mire képes. Gumibot dudorodik a kosztűmkabát alatt, de mire azt előhalássza... Arról nem is beszélve, hogy anno tanultam egyet, s mást önvédelemből, és judo országos harmadik voltam. Gyorsaságom megkopott ugyan, de tudom hol vannak az életpontok, és ha csak egy ujját elkapom, neki vége. Párás szemekkel könyörögne, hogy tegyem magamévá... Ja, nem, hanem kegyelemért.
Szent a béke.
Megnyugtató a biztonsági nőci mosolya, amikor meglát.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
Lesajnálóan szolgálnak ki a pénztárnál, átkutatják 3x a cuccaimat, stb.
(Lásd. rögtön: Újság főszerkesztője, rendszergazda, recepciós...)
![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
Magam is meglepődtem rajta, de nem "sci-fi". 
