Nem elitizmus. Nem használom fel preztizsre vagy hovatartozás kifejezésére a disztrókat (mi vagyok én, kiborg?), de értem miért ez volt a reakciód (feltételezem): nem a szűk közösség témája van itt, mindig infantilisnek tartottam, mikor a gépen nevelkedett gyerek görcsösen szorítja magához az infót, mert anélkül nem érne semmit az életben, így igyekszik minél speciálisabb rétegtudtás magáévá tenni vagy annak látszót és ha valaki segítséget kér, szándékosan kerülőutakra viszi, hogy saját magát felkent, digitális apostolként szerepeltethesse. No way.
Az alapfilozófia zavar, hogy mindenáron Windowsként akarják használni és eladni a Linuxot. Értem, így tud tovább élni mainstream mivoltában és terjedő mivoltában és meg is értem. Azzal viszont nincs bajom, ha valami olyan irányú trendet vesz fel, amit történetesen nem érzek magaménak, nem erről szól. Hanem, hogy ne keverjük a szezont a fazonnal, a hype nem jósági mutató, hanem egy közösségi- vagy marketingszellem megnyilvánulása, teljesen elkülönítendő a leprogramozott, megálmodott, kivitelezett végproduktumtól magától (legnépszerűbb nem egyenlő a legjobbal). Innentől lehetne akármilyen téma, engem ez az oldala zavar. Ha ezt most sikerült átadnom, akkor értesz. Prekoncepcók nélkül sokkal sikeresebben lehet beszélgetni.
Nyilvánvalóa nem mindenki igényel pofás, jól optimalizált, szépen kitalált háttérmegoldásokat, amik a színfalak mögé kukucskálókat előszeretettel gyönyörködtetik, van, akinek a csak menjen és desktopra legyen jól kihegyezve kell. Csak az ne legyen belőle, hogy nekem is gépház vagy hasonló, többszörösen átalakított és lebugyulított szóval kelljen nevén nevezni a beállításokat csokorba szedő szekciót (amire amúgy csak a windowsos szemlélettel van szükség, mert ugye hol marad akonfig fájlok editálásának szépsége akkor, egyáltalán nem kötelezően bonyolultabb), s ne kelljen hallgatnom, hogy attól, mert valaminek épp keletje van, az attól jó, mert keletje van. Annyi ráció van a dologban, hogy olyan megoldásokat könnyű átadni, amit haver is tud, mert otthon van benne, kitapasztalta, de ő is olvasta valahol, mert volt róla infó, így egy öngerjesztő kör alakul és felfut 1-1 felkapott disztró. Egyben ez általában annak is a mutatója, hogy ha valami 2 műveletnél bonyolultabb, az már szar. Nem adott pillanatban a user számára sok vagy bonyolult, hanem ettől szarnak nevezi. Gugliról egy az egyben kimásolt parancssor-készleteket paste-ol a konzolba. Biztos megvan annak is a maga sikerélmény-faktora, de jóval silányabbnak gondolom, mint mikor te tabolod ki a parancsot (útközben megismered, kilistázza a többit is), te klattyogod magadnak az igét, aprókat lépdelve a megoldás felé (csomó elbaszott és hanyag logikákon keresztül sok esetben) vezető úton.
Most épp Fedora fut, mert fényévekkel jobb az egérkezelése egy ilyen téren konfigurálatlan Debiannál, a Gnome3 is jóval plasztikusabb és flottabbul műküdik, mint az Xfce, nincs erőm szarakodni. Így van megoldandó a másik rendszer alatt majd, mely jó időtöltés és tanulás lesz.
Nem volt célom minden Ubit használót ekézni, de hajlamosak rendre előbukkanni a fentebb vázolt attitűdök. Elnézést, ha fellengzős szar voltam, én így tudom előadni. Ettől a gondolataim még selymesek és jóindulatúak.