Mint szamaritánusi lélekjellemző? Nem értem miről beszélsz, komolyan. Nem szokásom elhallgatni. Unának tulajdonképpen igaza van. Nem kell túlgondolni, használni kell. Ám azért azt lássuk be, a linuxos userek döntő többsége erősen hajlamosított a tweakelésre. Olyan ez, mint az intelligens ember, meg az ellentéte. Az előbbivel esetlegesen felmerülő problémákat, véleménykülönbségeket is simán megugrasz, utóbbival a normális hangnem az első félreérthetőségi pontig tart = aki böngészésre használja csak és egyszerűbb hálózati műveletekre, nyilvánvalóan nem fog szembesülni egy hanyag kiadás bugjaival. De én csak azt mondom, hogy ami a felszínen jó, az koránt sem biztos, hogy beljebb is az. És ezért nem vagyok hajlandó szarul érezni magam.

Az üdítő kivétel meg olyan dolog, hogy nem csak annak kellene a jófejnek lenni, aki a jó hírt hozza, a rossz hír hozóját meg... Felhasználási módtól nagyban függ, kinél mi jön elő. Sokan a Fedorát is istenítik, közben meg bőven felkúrja az agyat (véleményem szerint lehet úgy is innovatívnak lenni, hogy közben alaposak vagyunk). Nem feltétlenül elhallgatás vagy csőlátás miatt, hanem ki erre, ki arra használja fel az adott disztrót (ez nem menti a fanboyok elvakultságát). Mindenkitől elnézést kérek, akinek az Ubuntu a szíve csücske, engem az az emberi tulajdonság zavar, amit rendre szemellenzősségnek és falaösztönnek neveznek.