Új hozzászólás Aktív témák

• #8 Vakegérke félisten blokad #7

  Új Válasz 2011-10-16 18:38:22 #8

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz blokad #7 üzenetére

  Az itteni cimborát személyesen ismerem, egy helyen húztuk az igát.

• #7 blokad senior tag Vakegérke #6

  Új Válasz 2011-10-16 18:19:41 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  blokad

  senior tag

  válasz Vakegérke #6 üzenetére

  Ugyan úgy barátjuknak tekintettek-e téged vajon, mint te őket?
  1: szerelem miatt egy barátságot félretenni?! Józan ésszel nem kivitelezhető, viszont, ha szerelmes az ember, bármit megtesz, de ezt azért át gondoltam volna.
  2: Vajon igazán barátod-e, aki olyan szívességet kér, amit vélhetően ő maga se tenne meg?!
  végül de nem utolsó sorban 3: Vajon fordított esetben mi lett volna a reakció..

  Mind olyan kérdések, melyekre nem nagyon van válasz így hát nem várom el, hogy válaszolj.

  Internet, barátság: létezik, bár koránt sem olyan, mint egy hús-vér barátság, de létezik.

• #6 Vakegérke félisten blokad #5

  Új Válasz 2011-10-16 18:09:34 #6

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz blokad #5 üzenetére

  Köszönöm a lehetőséget. Három esetet mesélek el.

  Az első gyerekkori kapcsolat, egészen addig tartott, míg be nem vonultam katonának. Akkor szerelmes lett, mire leszereltem, meg is nősült. Ismertem a lányt is, egy udvarban laktunk mindhárman.
  Én albérletbe kényszerültem, ők lakást kaptak, máshova költöztek. Jöttek a gyerekek is náluk, így én a háttérbe szorultam. Megértettem, hogy ez az élet rendje, hagytam őket élni. Annál is inkább, mert én is járni kezdtem valakivel, akivel aztán évtizedeket húztam le. Egyszerűen elszürkült a barátságunk, és pont.

  A második eset már húzósabb. A barátom megkért, hogy legyek a kezese, autót akar venni. Savanyúan néztem rá, és közöltem vele, hogy talán holnap már nem is lesz munkája, talán nekem se. Ha pedig nem fizeti a részleteket, nyakamba szakad az adóssága. Nem tudom kockáztatni a családom, a gyerekek megélhetését.
  Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy barátom...

  A harmadik eset a nyúzottság története. Barátom rendszeresen meglátogatott minket, méghozzá családostól. Asszonyka, két apró gyerek. A kisebbik rohangászós, nagyhangú kiscsaj volt. Önmagában nem lett volna baj, csak kegyetlenül kiszipolyozott, nagyon fáradt voltam. Reggel hétkor már melóztam, és bár elvileg délután négyig tartott a munkaidő, egyre több teher hárult ránk, melósokra. A csúcs az volt, amikor éjjel fél egykor hozott haza a tulaj. Persze reggel minden kezdődött elölről. Idegölő, állandó stressz, és mivel én voltam a góré, minden felelősség a nyakamba szakadt. Érthető, hogy nem volt már türelmem semmihez? Feleségem elviselte, hálával gondolok rá. Viszont a barátom csemetéje egyszerűen kikészített. Kértem, könyörögtem, hogy állítsa már le, és becsületére legyen mondva, mindent megtett ennek érdekében. Aztán elmaradtak a látogatások. Űr támadt az életemben, de örültem is neki.

  Sajnos ez van. Kicsit becsontosodtam, ettől függetlenül extrovertált vagyok.
  Egyébként van itt a LOGOUT-on valaki, akit barátomnak vélek, ha nincs is olyan szoros kötelék közöttünk, mint ami az igazi barátsághoz szükséges.
  Ne kérdezd, hogy kicsoda.

• #5 blokad senior tag Vakegérke #4

  Új Válasz 2011-10-16 17:32:09 #5

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  blokad

  senior tag

  válasz Vakegérke #4 üzenetére

  Ugyanmár, miért traktálnál?

• #4 Vakegérke félisten blokad #2

  Új Válasz 2011-10-16 17:31:31 #4

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  válasz blokad #2 üzenetére

  A fene se tudja. Elfogadtam a sors döntését.
  Mesélhetnék, nem akarlak traktálni vele.

• #3 Brown ügynök senior tag

  Új Válasz 2011-10-16 17:21:18 #3

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Brown ügynök

  senior tag

  "senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért"

• #2 blokad senior tag Vakegérke #1

  Új Válasz 2011-10-16 17:21:14 #2

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  blokad

  senior tag

  válasz Vakegérke #1 üzenetére

  Nem érzed semmi hiányát ennek? Hisz a barátokra mindig szükség van.. (szerintem)

• #1 Vakegérke félisten

  Új Válasz 2011-10-16 17:14:41 #1

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Vakegérke

  félisten

  "Hunyd le a szemed és gondold át, hány olyan ember van, akit tényleg a barátodnak tekintesz és akármi van, te büszkén kiabálod a világnak: “Igen, ő a barátom!“"

  Nincs már egy sem. Számomra a szó elvesztette a jelentését. Egyikünk sem volt hibás, így hozta a sors.

Új hozzászólás Aktív témák