"Hunyd le a szemed és gondold át, hány olyan ember van, akit tényleg a barátodnak tekintesz és akármi van, te büszkén kiabálod a világnak: “Igen, ő a barátom!“"
Nincs már egy sem. Számomra a szó elvesztette a jelentését. Egyikünk sem volt hibás, így hozta a sors.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
Nem érzed semmi hiányát ennek? Hisz a barátokra mindig szükség van.. (szerintem)
"senkinek sincs nagyobb szeretete, mint aki életét adja barátaiért"
"hacsak nem jön a jó tündér break utasítás képében..."
A fene se tudja. Elfogadtam a sors döntését.
Mesélhetnék, nem akarlak traktálni vele.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
Ugyanmár, miért traktálnál? 
Köszönöm a lehetőséget. Három esetet mesélek el.
Az első gyerekkori kapcsolat, egészen addig tartott, míg be nem vonultam katonának. Akkor szerelmes lett, mire leszereltem, meg is nősült. Ismertem a lányt is, egy udvarban laktunk mindhárman.
Én albérletbe kényszerültem, ők lakást kaptak, máshova költöztek. Jöttek a gyerekek is náluk, így én a háttérbe szorultam. Megértettem, hogy ez az élet rendje, hagytam őket élni. Annál is inkább, mert én is járni kezdtem valakivel, akivel aztán évtizedeket húztam le. Egyszerűen elszürkült a barátságunk, és pont.
A második eset már húzósabb. A barátom megkért, hogy legyek a kezese, autót akar venni. Savanyúan néztem rá, és közöltem vele, hogy talán holnap már nem is lesz munkája, talán nekem se. Ha pedig nem fizeti a részleteket, nyakamba szakad az adóssága. Nem tudom kockáztatni a családom, a gyerekek megélhetését.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy barátom...
A harmadik eset a nyúzottság története. Barátom rendszeresen meglátogatott minket, méghozzá családostól. Asszonyka, két apró gyerek. A kisebbik rohangászós, nagyhangú kiscsaj volt. Önmagában nem lett volna baj, csak kegyetlenül kiszipolyozott, nagyon fáradt voltam. Reggel hétkor már melóztam, és bár elvileg délután négyig tartott a munkaidő, egyre több teher hárult ránk, melósokra. A csúcs az volt, amikor éjjel fél egykor hozott haza a tulaj. Persze reggel minden kezdődött elölről. Idegölő, állandó stressz, és mivel én voltam a góré, minden felelősség a nyakamba szakadt. Érthető, hogy nem volt már türelmem semmihez? Feleségem elviselte, hálával gondolok rá. Viszont a barátom csemetéje egyszerűen kikészített. Kértem, könyörögtem, hogy állítsa már le, és becsületére legyen mondva, mindent megtett ennek érdekében. Aztán elmaradtak a látogatások. Űr támadt az életemben, de örültem is neki.
Sajnos ez van. Kicsit becsontosodtam, ettől függetlenül extrovertált vagyok.
Egyébként van itt a LOGOUT-on valaki, akit barátomnak vélek, ha nincs is olyan szoros kötelék közöttünk, mint ami az igazi barátsághoz szükséges.
Ne kérdezd, hogy kicsoda.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
Ugyan úgy barátjuknak tekintettek-e téged vajon, mint te őket?
1: szerelem miatt egy barátságot félretenni?! Józan ésszel nem kivitelezhető, viszont, ha szerelmes az ember, bármit megtesz, de ezt azért át gondoltam volna.
2: Vajon igazán barátod-e, aki olyan szívességet kér, amit vélhetően ő maga se tenne meg?!
végül de nem utolsó sorban 3: Vajon fordított esetben mi lett volna a reakció..
Mind olyan kérdések, melyekre nem nagyon van válasz így hát nem várom el, hogy válaszolj.
Internet, barátság: létezik, bár koránt sem olyan, mint egy hús-vér barátság, de létezik.
bejegyzés "Ugye mi jó barátok vagyunk..."
