A CXL-nek egy PCI-Express 5.0 fizikai csatlakozóra épülő megoldás, de nem a PCI-Express szabványt használja az adattovábbításra, ami magas latency-t okoz, hanem egy saját megoldást. A CCIX szintén a PCI-Express fizikai csatit használja, de a PCI-Express 4.0 és 5.0 közötti sávszélességgel bír (25Gb/s per csatorna, max. 16 csatorna). A Gen-Z a leggyorsabb alternatíva (akár 56Gb/s per csatorna, max. 256 csatorna). Csakhogy a Gen-Z nem PCI-Express csatit használ, hanem SFF-TA-t (kinézetre hasonló, mint a PCI-Express, de tágabb határok között mozog a modularitása). Az új fizikai csatlakozó ugyanakkor az integrálást némileg nehezíti (amúgy erre a csatira épül egy csomó más megoldás is, pl. SSD és hálókártya is).

Itt a lényeg az, hogy a CXL az Intel "saját" gyermeke, feltehetően ha nem előzik be a konkurenciánál, akkor nem is tette volna ennyire nyílttá, de mivel a CCIX már itt van, és a Gen-Z is széles körben kezdett elfogadott lenni, az Intel kénytelen volt nagy rizikót vállalni. A mostani CXL egy átmeneti megoldás, az volt hír már a PH!-n, hogy az Intel a PCI-Express 6.0 szabványba bele szeretné erőszakolni a CXL-t, így a mostani CXL valójában egy átmeneti megoldás lenne, ami később (ha az Intel terve bejön) amúgy is benne lesz a PCI-Express szabványban... Ezzel amúgy alávágna rendesen a konkurenciának, hiszen az alternatívák (még ha a PCI-Express-el csatlakozó terén kompatibilisek is) más bekötést igényelnek, míg a CXL ugyebár az amúgy roppant népszerű és elterjedt PCI-Express bővítménye lesz...

[ Szerkesztve ]

Légvédelmisek mottója: Lődd le mind! Majd a földön szétválogatjuk.