Én két ilyen becsípődést tudnék megemlíteni saját házam tájáról.

Amikor kezdtem az PC-s pályafutásomat (’94-95, 386 DX40) nem nagyon voltak még magyar kiosztású billentyűzetek, vagyis elképzelhető, hogy volt, de nekem az első billentyűm angol kiosztású lett. Ez a DOS alatt nem volt probléma, de később, amikor már otthon is és a melóban is Win 3.1 alatt tevékenykedtünk, még mindig az angol billentyűzetet püföltem. Ebből annyi maradt meg, hogy a saját gépemet magyar 101 gombos kiosztású billentyűzettel vagyok csak képes használni, tehát az Y a T mellett, a Z az X mellett lakik, és a 0 helyén lakik az Í betű. Egyszerűbben fogalmazva magyar QWERTY. Mivel az élet rákényszerített, hogy gyorsan gépeljek (nem a klasszikus gépírói felállással), így kb. már ösztönből írom a gy, ny, ty, sz betűket, amik csak ennél a kiosztásnál sikerülnek helyesen.

A másik heppem szintén a teljesítmény, erőforrás gazdálkodás területéről van. Amikor megjelentek az operációs rendszerekben a vizuális effektek, rögtön kikapcsoltam őket, mondván, ne fogják vissza a gyors megjelenítést. Listák, simított görgetése, megnyíló ablakok animálása, menük ki- és beúsztatása, stb. (A Win10 alatt Speciális rendszerbeállítások/Teljesítmény/Beállítások útvonalat végig járva jutunk el hozzájuk) Sőt az XP-t, de még talán a Win 7-et is lebutítottam grafikailag olyan szintre, mintha W98 lenne (Classic skin). Úgy voltam vele, hogy nekem ezzel dolgoznom kell (tehát ha úgy tetszik ez egy szerszám) jó és gyors legyen, ne szép.

Hát ennyi.

[ Szerkesztve ]

Igazat mondani könnyű, csak elhitetni nehéz!