egyszerűen nem fogom fel, hogy ebben a játékban mi folyik
Az emberi vizuális érzékelés logaritmikus. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban?
Azt, hogy amikor a játékokban egy scenen 100 ezer polygon lett 50 ezer polygon helyett, az nem volt akkora durranás, mint amikor 25 ezer polygonból lett 50 ezer polygon.
Vagy épp azt, hogy amikor 720p-ből lett 1080p, az nem érződött akkora nagy ugrásnak, mint amikor 400x300-ból lett 640x480.
A GeForce 8800 széria érkezésével kb elértük azt a pontot, amit angolul úgy neveznek, hogy "point of diminishing returns". Magyarul talán egész egyszerűen úgy fejezhető ki, hogy vége a hatékony skálázódásnak.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogyha észrevehető változást akarsz a grafika minőségében, akkor az több tízszeres növekedést fog okozni a gépigényben, miközben az emberek nagy része észre sem fogja venni a változást. Csak bosszankodni fog, és verni az asztalt, hogy mi történik. Ezért is nagy baromság már több, mint egy évtizede a grafikai részletesség végletekig hajszolása a játékfejlesztők részéről.
Őszintén szólva nem is értem, hogy ilyen játékokkal miért játszik bárki, a szórakoztató faktoruk közel nulla. A céljuk az, hogy influencerek által a közösségi médiában felszopkodják őket, és rámanipulálják a tömegeket a trendvonatokra, hogy ezeket a semmit érő játékokat játsszák, és egyúttal az újabbnál újabb grafikus kártyákat megvegyék hozzájuk vagyonokért. Nagyon messze áll ez attól, hogy az emberek miért játszanak, és hogy a játéknak miként és hogyan kéne szórakoztatni az embereket. Csak steamen van vagy százezer játék, meg azon kívül még kb negyed-fél millió játék létezik PC-re. És 1 millió darab game van androidra, annak a fele fent van google playen is. És azok között sok olyan van, ami után megnyalod mind a tíz ujjadat is. Itt a lehetőségek végtelen tárháza.
Innentől kezdve amelyik játéknak álcázott techdemó úgy kezdi, hogy vegyél egymillió forintos PC-t hogy WASD-vel repkedhess benne, az ne blogbejegyzésbe kerüljön, hanem lehetőleg azonnal a lomtár mélyére.
A Dunning−Kruger-hatás az a pszichológiai jelenség, amikor korlátozott tudású, kompetenciájú vagy képességű emberek rendkívül hozzáértőnek tartják magukat valamiben, amiben nyilvánvalóan nem azok.