Az internet egy jó dolognak indult, rengeteg tudás került fel, amit tudtam hasznosítani a munkám során, és magam is osztottam meg a személyes tudásmorzsáimat. Kapcsolatba kerülhettem több ezer kilométerre élő emberekkel. Tarthatok online előadásokat. A szakmai blogom 12 éves, a Mobilarénára 18 éve regisztráltam és ezzel a legrégebbi internetes kapcsolatom egy közösséggel.
Az internet egy passzív eszköz, ami lehetővé teszi az elektronikus összekapcsolódást. Remek. Korszakos találmány. De erre ráereszteni, az emberek adataira egy mesterséges "agyat", hogy megspórolja(?) számunkra azt, ami emberré tesz minket, az egyéni adottságaink fejlesztését, a tanulást, az erőfeszítéseket és az azok nyomán jelentkező sikerélményt, ellenkezést vált ki bennem. Mindezt a gyorsaságra, kényelemre, időmegtakarításra hivatkozva. Az emberek a semmittevésbe szimplán belehülyülnek!
És kié az AI produktuma? Közös kincs? Hiszen az internetes adat aranybányát százmilliók hozták létre. Mivé fejlődik az öntanuló AI, és mennyire butulnak el az emberek? Amikor látom elektromos bizbaszokon suhanni az egészséges fiatalokat, természetellenes elfajulást figyelek meg. A járásképtelen öregnek hasznos segítség az elektromos kiskocsi, de egy fiatal mi a töknek sorvasztja az izmait? Ugyanígy az agyunknak is kell a mozgás.
Életemben először, okostelefon kedvelőként, az intuícióm veszélyre figyelmeztet: "Ne menj bele a zsákutcába! Egy szörnyet etettél az adataiddal, tulajdonképpen az életeddel. És mit kaptál cserébe, hasznos idiótának érezheted magad, aki a nyolcmilliárdos gigapopulációban személytelen statisztikai adattá lett. Leírható. Törölhető. Senkit sem érdekel, hiszen hamarosan az internet tele lesz tökélyre formált fiktív személyekkel. Üdv a pokolban!"
Ui.: Természetjáróként végignézem a tájdegradációt, ahogyan tönkremegy az élő környezetünk. Hah, hogy ez mennyire fájni fog mindannyiunknak!

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.