A "mobil" után futkosva a használt telefonos ismerősömnél beleszaladtam két régi ismerősbe: Nokia 6510, E61. A pezsgő színű 6510 egy női tulajtól került be az üzletébe, így korrekt állapotban kellette magát. De nem vettem meg, mert a fejemben duruzsoltak a szempontok: színes kijelző, zenehallgatás, FM rádió, internet, qwerty.
Ezért megnéztem az E61-est is. Sajnos régi függőségének (Pannon) beállításai benne maradtak. Hiába vehettem volna meg 10000-ért, de költenem kellett volna a gyári menü feltöltésére, és vennem kellett volna kijelzővédő fóliát is. Sajnos az E61 nagy kijelzője előtt nincs plexi. Persze hatalmas előnye a Symbian, a nyílt rendszer blablabla, de felnőttem, és idősebb fejjel semmi kedvem vacakolni a hasznos programok keresésével és feltelepítésével, elviselni a rendszer lassúságát stb. A wifire nincs szükségem, mert az előfizetésem része egy net csomag. Aztán a végső érv hatására visszaraktam a többi mobil közé: nem akartam egy tenyérnyi szürke "csempével" futkosni és aggódni a biztonságáért. Egy olcsó, alap multimédiás mobilt akartam, semmi többet. Ezért választottam a Vodafone 355-öst. Ifjú éveim mobil láza elmúlt, józanabb lettem. Illetve minek nekem okostelefon, amikor van egy netbookom?

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.