Ha hasonló helyzetben lennék, akkor is lenne mit ünnepelnem. Feldíszítenék egy asztalt, egyszerűbb növényi kompozíció (termőágakon dió, alma, mézeskalács), gyertya, szép tálcán magam sütötte kalács, két pohár, egy üveg bor. Középen pedig az eltávozott szerettem fotója. Megköszönném neki az együtt töltőt időt, elmerülnék az emlékekben. Napközben járnám az ünnepi vásárokat, nézném a portékákat szaloncukrot majszolva. Senkitől sem irigyelném a boldogságát, hiszen az emlékek már gazdaggá és boldoggá tettek engemet. Sőt, igen csak meghatódnék a csip-csup élethelyzeteken.
Az élet mulandó, de a halállal nincs vége a szeretetnek.
Ui.: Erősen kétlem, hogy üres lenne a lelked. 
A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.
