A phablet kapcsán a sima telefonjaim is eszembe jutottak. Főleg a Sony Ericssonokhoz fűződnek kellemes emlékek, hiszen az első multimédiás mobilom a K320 magenta szolgáltatós változata volt. Amikor először szólalt meg az azóta is használt mp3 csengőhangom... Lehetett rá apró java alkalmazásokat rakni és már akkor 2005-ben volt angol szótáram a telefonban. Ilyen képeket lőtt a VGA kamerája, de ez akkor hatalmas élménynek számított. Aztán még abban az évben megvettem a használt P800-ast. Buszról érintőkijelzőt böködve netezni? 2005-ben letudva.
De maradva a sima mobiloknál, imádtam a K800-ast. Xenon vaku, az egyik legjobb mobil kamera autófókusszal. Szerettem a W910-est a walkman szériából. Csúszkás volt és számomra nagyon elegáns.
Nokiák közül az okostelefonok mellett nagyon jó emlék a 6131 rugós flippel. Ez volt az egyetlen mobil, amit eltörtem... sajnos elvágódtam a biciklivel és pont rázuhantam.
Motorola V3i almazöld fémházas a mai napig megvan csak szalagkábeles lett és fogalmam sincs, hogy helyben foglalkozik még bárki is a javításával.
Én még láttam használat közben táska Ericssont és Motorola V3688-ast.
Hiába lettek időközben teljesen átlagos használati tárgyak a mobilok, amikor megéltem a hőskorukat is.

A Nokia Lumia 520-ast 4 évig használtam és karcmentesen ajándékoztam el. Nekem a mobil több egy tárgynál. Ezért nem tudom még gondolatban sem ütni-vágni a fapados phabletet.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.