Előttem van a mozdulat, ahogy magadra húzol a laposkövet, amely pizzakó, jó magyar langallót süt a Nap rajta, közben odakint, a fejed felett tombol a nyár, őrjöngenek a állatszereplői, viharfokozaton zúgnak a falombok, neked meg a szélvédett, szint alatti helyen könnyesek a katatón tekintetű szemeid, persze senki nem is láthatná ezt, hiszen sötét van ott. 
Egy korai Denis Villeneuve-rendezés az én ajánlatom: A sivatag románca.
(#1) blade zte, mire ezt halandó olvassa, már teljesen máshol tart, érzelmi amplitúdókat szokott közölni ésvagy azok mentén elkövethető megfilozofálható vetületeit a létezésnek, nem folyamatosan fennálló állapot, sem nem segélykiáltások ezek az irományok részéről. Hercegnőt már Nintendóval is lehetett menteni.
